Szakad az eső. Már két napja kóválygok, és kezdek megkönnyebbülni. Remélem a hidefrontnak vége, és az égi áldás visszaadja az amúgy szivacsos agyam kellemes levegőzését.
Most tudok igazán tanulni, ami nem valami szívderítő, mert még hátra van 5 vizsgám, 2-3-as aránnyal. De már csak 2 hetet kell kibírnom, és vége.
Pénteken kaptam 5-öst a Bibliaismeretre, élveztem is az órát, a Filozófiatörténet vizsga eredményét még nem tudom, de ha megbuktam, fel kell tennie júni 3-ig, mert akkor van a határidő. Különben nem tudok a következő vizsgára feljelentkezni. De nagyon remélem, hogy nem buktam meg, most többet tudok, mint tavaly. Sokkal.
Meg is lepődtem magamon. Mégis jót tesz a nyugalom. Meg talán a kialvatlanság?
Eddig 4 db ötössel, egy négyessel és egy hármassal alakul egész jól az átlagom. :-)
Eszméletlen méreteket ölt az édességehetnékem. Túró rudik, csokik és minden féle finom, lehetőeg édes, csokis és krémes dolog landol a bendőmben, nagyon nagyon szégyellnivaló mennyiségben.
Anyu fogyott. Én csak remélni tudom, hogy én is. :-)
Szegény, most nehéz időszaka van, keres munkát, meg a családjával is gondok vannak. Mondta, hogy nem érdekli, meg már rég megemésztette, hogy szemét módon bántak vele, de akkor nem mondogatná ilyen gyakran. Remélem egy idő után el tudja engedni a nehéz és fájdalmas dolgokat, hogy végre nyugodjanak békében.
Na visszatérek Szimonidészhez, költöttem is egy jövőben esedékes kis epigrammát Sz. után szabadon:
Itt fekszem vándor, vidd hírül a többieknek,
megcselekedtem, amit megkövetelt a vizsgaidőszak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése