Hitem!

A mai kirohanásos, mérges, dühös és kétségbeesős... és esős nap után hazaértem szentélyembe, és megfogadtam:
Ha beledöglök, akkor sem engedek abból, aminek az ellentétét mindenki belém akarja sulykolni, mégpedig, hogy a világ egy szép és jó hely, és a sok hülye ellenére ugyanannyi kedves, jó és számomra értékes ember van benne.
Nem veszítem el a hitemet. Nem veszítem el a bátorságomat! Nem veszítem el a reményt!
Nekem ez kell,mert ezektől leszek olyan, amilyen. Ezektől leszek én én, szenvedélyes, kedves és jó, és másokat ismerő, és megértő ember. Ez vagyok, és nem adom senkinek.
És akkor is szeretni fogom azokat, akik ezt belém akarják sulykolni.
Nagyon csúnya ez a szó így leírva. :-)
Ámen.

Visszavonom az áment, mert eszembe jutott, hogy nekem anniyra de nagyon hiányzik az Örkényes Sirály. Amikor a végén Nyina azt mondja, hogy szerette Tigorint, és ő lassan de biztosan leíépítette. S Nyina:
Ő nem hitt a színházban, mindig kinevette az ábrándjaimat, úgyhogy lassanként én is elvesztettem a hitemet és a bátorságomat...

Hát lehetek én is egy Nyina és mindenki köröttem Trigorin? Nem hagyom! Én Nyina helyett is leszek színésznő! Helyette és érte, azért, amit ő képvisel, megteszem azt, amire ő nem volt képes! Végigviszem az álmaimat és a vágyaimat, és megmutatom mindenkinek, hogy lehet, és hogy csinálják, és ez a világ arra való, hogy éljük, és ne túléljük, hogy élvezzük, szeressük és ne hogy csak vegetáljunk benne.