Gondolatok!

Párszor már gondoltam rá. Régen. De soha nem sejtettem, hogy át is élhetem. Azt nem tudom, mikor kezdtem nagyon akarni, de amire az ember úgy igazán vágyik, azt meg is kapja.

Látom magam benned. Nem is tudom elégszer elmondani, lehet, most már nem is kell, mert azt hiszem, soha nem fogod megérteni, mit tettél velem. Felszabadultam. nem állandóan, nem hirtelen, hanem csak úgy észrevétlenül. A testem és a lelkem is. Szeretek benned mindent, ami én vagyok. Szinte minden, ami vagy, én vagyok. Segítesz megértenem magam, átvászelnem magam.

Én nem is értem, de egyre inkább tisztában vagyok önmagamal, és ismerem a személyiségem érthetetlen részeit is, ahogy téged megismerlek.

Azt nem tudom, hogy te hogyan érzel. Sokszor magadba zárkózol, ahogy én. Sokszor egyedül érzed magad, ahogy én. Sokszor olyan problémákon rágódsz, amelyeken én is, teljesen értelmetlenül. Változékony vagy, mint én.

Szükséged van rám, ahogy nekem is rád. Mert megszabadítjuk egymást. Magunktól.

Végre, nagy sokára képes voltam kimondani, ami régóta nem ment, és fel sem merült bennem eddig:
Szeretem magam. Csak mert vagyok.

Azt hiszem mindenkinek ezt kéne tennie. Mert sokkal egyszerűbb a világ, ha magadat szeretettel fogadod be, öleled át, tünteted ki. És nem kell ok. Semmi nem kell. Azért szeretem magam, mert élek. Mert mindennap kapok levegőt. Mert sírhatok, mert örülhetek, mert láthatom majd felnőni a gyerekemet, mert láthatom megöregedni a szüleimet. Mert gyönyörködhetek egy képben, egy tájban, egy könyvben. Mert láthatlak, mert láthatsz engem. mert lángolhatoka szenvedélytől.

Csak mert élek. És ennyi a lényeg.