Valahogy eszembe jutott, hogy amikor a nőknek nincs párjuk, és ez bántja őket, mindig így siránkoznak:
"Nekem nincs senkim, nem kellek senkinek, nem szeret senki."
Vajon mi lenne, ha egyszer fordítva történne, és ezt mondanák:
"Nekem nem kell senki, nem szeretek senkit."
Miért mindig a nőknek kell várni, hogy megjelenjen az a bizonyos? Miért kell arra vágyni, hogy valaki szeresse őket? A szeretet nem kétirányú? Ha én szeretek az nem feltételezi, hogy engem is szeret valaki? Vagy ha nem így van, ahhoz minek kell egy másik ember, hogy szeressek? És miért van ez a birtokviszony? Miért törvény, hogy egy nő VALAKIÉ? Miért nem lehet valaki mellett? Miért kell a kiegészítés?
A férfiakat nem szokták megszólni, ha önmagukban vannak, ha egy nő nincs viszonyítva valakihez, valamihez, már nem is tudja senki meghatározni, hogy mitől nő.
1 megjegyzés:
tetszik ez az eszmefuttatás! ilyenkor mindig eszembe jut az is, amikor egy nőt pl. Fekete Bélánénak hívnak... ez engem valahogy kiakaszt.. Megkérdezem a nevét és valójában csak az urájét tudom meg... pf... hát az biztyi, h én soha nem leszek semilyen "-né" :D
Megjegyzés küldése