Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak, és komolyan vegyenek.
Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.
Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
Jogod van ahhoz, hogy kérd, amire szükséged van.
Jogod van ahhoz, hogy megkapd, amiért fizettél.
Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakemberektől, beleértve az orvosokat is.
Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket.
Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom.
2011. szeptember 15., csütörtök
2011. szeptember 14., szerda
Az egyik cég írt, hogy nem kellek nekik. De legalább írtak! Hát nagyon jó! Úgy örülök ilyenkor ennek, legalább annyira, mintha behívtak volna :-D
Nem baj, majd még lesz következő is.
M aovltam benn a cégnél, próba állásinterjún, az interjú szituációt gyakoroltuk, és mondtak jó tanácsokat az önéletrajzomhoz is.
Hétfőtől heti hat órás angol tanfolyamra járok majd. Nagyon várós, nagyon kell, és nagyon remélős :-D
Ja, és a munkanélküliség ránctalanító hatású és jót tesz a léleknek :-D
Nem baj, majd még lesz következő is.
M aovltam benn a cégnél, próba állásinterjún, az interjú szituációt gyakoroltuk, és mondtak jó tanácsokat az önéletrajzomhoz is.
Hétfőtől heti hat órás angol tanfolyamra járok majd. Nagyon várós, nagyon kell, és nagyon remélős :-D
Ja, és a munkanélküliség ránctalanító hatású és jót tesz a léleknek :-D
2011. szeptember 9., péntek
2011. augusztus 31., szerda
Munka, macska, menedék...
Jaj hát orrakoppintás okán újra jelentkezem. :-)
Államvizsga és diplomaosztó után ugye lett egy bébi cicám. Bébi cica mára 4 hónapos is elmúlt talán, hatalmas, még kicsit nővésben lévő férfiú lett belőle, képek publikálása később.
Cicuka imádja az új lakást, ugyanis július utolsó hétvégéjén végleg elköltöztem utóbbi időben nem szeretett társbérletemből. Egy kisebb balhé kíséretében, és hatalmas segítséggel elköltöztem, mert sarokba lettem szorítva anyagilag, és ezt eléggé rosszul tolerálom. Gyakorlatilag a lakótársam még ki akart préselni belőle, amikor érezte a vesztét, vagyis hogy költözöm egy kis pénzt.
A költözésben a két kolléganőm és a családom is hatalmas segítséget nyújtottak, ezért kérek mindenkit, hogy tapsolja meg őket :-D
Cicám élvezi a 92 négyzetmétert, és a nagy rohangálások meg a nagy együttalvások mellet is azt érzem, hogy nem vagyok vele eleget.
Nos a költözés után ugye nem volt net, aztán még takarítani, rendet rakni, ami egy idős ember után nem kis feladat. kb 3 hét telt el, mire azt mondtam, hogy ugen, belaktam a lakást.
Az utóbbi időben a munka sem volt az igazi, sokan szabin voltak, meló alig, feszültség a közelgő kirúgások miatt. Tegnap az én sorsom is eldőlt, az osztályunkról 6 embert rúgtak ki úgy, hogy a közvetlen főnökünk nem tudta.Én is benne voltam a szórásban. 7 év után örülök is, mert már rég el akartam menni, és anyagilag jól jártam egy időre, és mert nem voltam szabin, és mert hulla fáradt vagyok már, és mert rosszabb, ha végignézed, hogy kirúgnak mindenkit, mint az, hogy ezt te éled át.
Meg hát bánat is van, mert azért mégis 7 év, a legtöbb emberrel sok időt. Ma ovlt az utolsó napom, kicist nehéz volt, de túléltem. Még ennyi ember nem sírt a vállamon, persze azok sírtak, akik maradtak. Nosztalgiáztunk, az egyik lány cisnált pasírtot, hozott befőttet, beszélgettünk, nevettünk, sírtunk, elköszöntem akitől akartam, kaptunk virágot és búcsú képeslapot, és mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk azokat, akik maradnak, mert iszonyat nehéz lesz most nekik. Én mindenkinek készültem egy-egy borítékkal, személyre szabott idézetekkel, az egyik lány nagyon ki is akadt, és mondta, h annak ellenére, hoyg nem kerültünk közel egymáshoz annyira, nem gondolta volna, hogy így ismer. Annak a személynek, akinek köszönhetem az elbocsátást, nyomtattam 3 idézetet a felesleges beszédről, a tisztességről és a becsületről.
Hát ennyi, a 7 éves periódus. A héten már (elnézést érte) szarok bele mindenbe, és lazulok, pihenek.
Jövő hétfőn kiveszik a másik bölcsesség fogamat, és közben ugyanazon a napon elkezdek intenzíven állást keresni.
Ebben az évben minden megváltozott az életemben.
Államvizsga és diplomaosztó után ugye lett egy bébi cicám. Bébi cica mára 4 hónapos is elmúlt talán, hatalmas, még kicsit nővésben lévő férfiú lett belőle, képek publikálása később.
Cicuka imádja az új lakást, ugyanis július utolsó hétvégéjén végleg elköltöztem utóbbi időben nem szeretett társbérletemből. Egy kisebb balhé kíséretében, és hatalmas segítséggel elköltöztem, mert sarokba lettem szorítva anyagilag, és ezt eléggé rosszul tolerálom. Gyakorlatilag a lakótársam még ki akart préselni belőle, amikor érezte a vesztét, vagyis hogy költözöm egy kis pénzt.
A költözésben a két kolléganőm és a családom is hatalmas segítséget nyújtottak, ezért kérek mindenkit, hogy tapsolja meg őket :-D
Cicám élvezi a 92 négyzetmétert, és a nagy rohangálások meg a nagy együttalvások mellet is azt érzem, hogy nem vagyok vele eleget.
Nos a költözés után ugye nem volt net, aztán még takarítani, rendet rakni, ami egy idős ember után nem kis feladat. kb 3 hét telt el, mire azt mondtam, hogy ugen, belaktam a lakást.
Az utóbbi időben a munka sem volt az igazi, sokan szabin voltak, meló alig, feszültség a közelgő kirúgások miatt. Tegnap az én sorsom is eldőlt, az osztályunkról 6 embert rúgtak ki úgy, hogy a közvetlen főnökünk nem tudta.Én is benne voltam a szórásban. 7 év után örülök is, mert már rég el akartam menni, és anyagilag jól jártam egy időre, és mert nem voltam szabin, és mert hulla fáradt vagyok már, és mert rosszabb, ha végignézed, hogy kirúgnak mindenkit, mint az, hogy ezt te éled át.
Meg hát bánat is van, mert azért mégis 7 év, a legtöbb emberrel sok időt. Ma ovlt az utolsó napom, kicist nehéz volt, de túléltem. Még ennyi ember nem sírt a vállamon, persze azok sírtak, akik maradtak. Nosztalgiáztunk, az egyik lány cisnált pasírtot, hozott befőttet, beszélgettünk, nevettünk, sírtunk, elköszöntem akitől akartam, kaptunk virágot és búcsú képeslapot, és mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk azokat, akik maradnak, mert iszonyat nehéz lesz most nekik. Én mindenkinek készültem egy-egy borítékkal, személyre szabott idézetekkel, az egyik lány nagyon ki is akadt, és mondta, h annak ellenére, hoyg nem kerültünk közel egymáshoz annyira, nem gondolta volna, hogy így ismer. Annak a személynek, akinek köszönhetem az elbocsátást, nyomtattam 3 idézetet a felesleges beszédről, a tisztességről és a becsületről.
Hát ennyi, a 7 éves periódus. A héten már (elnézést érte) szarok bele mindenbe, és lazulok, pihenek.
Jövő hétfőn kiveszik a másik bölcsesség fogamat, és közben ugyanazon a napon elkezdek intenzíven állást keresni.
Ebben az évben minden megváltozott az életemben.
2011. július 17., vasárnap
Hűsítő ital!
Nos, a jegeskávé tesztelés, melyet tavaly nyáron indítottam el, egy újabb darabjához érkezett.
Nekem új ez a termék, és mint kiderült, nem is tévedtem nagyot.
http://monahungary.hu/site/termekeink/nom_termekek/nom_caffe
A Nöm Caffé kávéitalai kellemes aromájúak. Én magam a latte macchiato ízesítést kóstoltam meg. Egy hangyányit édesebb a kelleténél, de nem kellemetlen, ha jobban lehűtöm, akkor talán még pont jó is lehet az édes íz érzés. Nagyon kellemes csalódás, hogy semmilyen mellékíze nincs az italnak. Finom aromájú, nincs erőteljes kávé íze, a palackon lévő leírás szerint 0,5 % kávékivonatot tartalmaz, eszerint a készítők inkább az ízt, mint a valódi kávétartalmat részesítették előnyben. Jó pont azért is jár, mert nincs tele kellemetlen aromákkal és ízfokozókkal. Szinte alig található benne adalék, és főleg a tej és annak íze dominál az italban.
Kíváncsi vagyok a többi fajtára, mindenesetre ez a fajta megnyerte a tetszésemet, és bár a Completta jegeskávéjának első helyét nem tudta bitorolni, a szoros verseny második helyét megszerezte nálam.
Nekem új ez a termék, és mint kiderült, nem is tévedtem nagyot.
http://monahungary.hu/site/termekeink/nom_termekek/nom_caffe
A Nöm Caffé kávéitalai kellemes aromájúak. Én magam a latte macchiato ízesítést kóstoltam meg. Egy hangyányit édesebb a kelleténél, de nem kellemetlen, ha jobban lehűtöm, akkor talán még pont jó is lehet az édes íz érzés. Nagyon kellemes csalódás, hogy semmilyen mellékíze nincs az italnak. Finom aromájú, nincs erőteljes kávé íze, a palackon lévő leírás szerint 0,5 % kávékivonatot tartalmaz, eszerint a készítők inkább az ízt, mint a valódi kávétartalmat részesítették előnyben. Jó pont azért is jár, mert nincs tele kellemetlen aromákkal és ízfokozókkal. Szinte alig található benne adalék, és főleg a tej és annak íze dominál az italban.
Kíváncsi vagyok a többi fajtára, mindenesetre ez a fajta megnyerte a tetszésemet, és bár a Completta jegeskávéjának első helyét nem tudta bitorolni, a szoros verseny második helyét megszerezte nálam.
Mozizz!
Jaj de jó volt, kellett nekem most ez a film, iszonyatosan kikapcsolt, vicces volt, drámai, nevettetett és elgondolkodtatott. Mindig megállapítom, hogy franciák tudnak valamit, és h Audrey Tautou nem tehetséges, valahogy mégis el tudja magát adni ezekben a filmekben.
Émilie fiatal üzletasszony, saját fodrász szalont vezet. Kotnyeles, makacs, mindenbe beleüti az orrát, és erőszakos, de csak azért, mert szeretné, ha mindenki jól érezné magát körülötte, és hogy minden flottul menjen. Kicsiben ezek a tulajdonságok még megbocsáthatók, nagyban azonban már katasztrófálisak is lehetnek. Émilie egy nap kap egy évtelen szerelmes levelet, amelyet egyik alkalmazottja, Jean ír neki. A lány nem vesz tudomást a levélről addig, amíg nem látja apja által elhagyott édesanyját, Maddyt mély depresszióban. Lemásolja a levelet, és elküldi anyjának, ezzel pedig megindul a katasztrófák sorozata. Jean, Émilie és Maddy furcsa szerelmi háromszögbe keverednek...
2011. július 11., hétfő
2011. július 5., kedd
Nyak...Nyekk
Reggel, amikor a valóban pihentető álmomból felébredtem, egy reccsenést hallottam a tarkómból.
Beállt a nyakam, a feszültségek, görcsök és csúnyaságok és a frontok már lassan 2 hete kínoznak, és úgy látszik, ma tetőztek.
Egy csomó alvás, vitaminok és ásványi anyagok segítettek, most már nem olyan rossz. Sztem most már tényleg ideje ezeknek eltűnniük a nyakamból, mert már unom ezt a satuba fogott érzést a tarkóm körül.
Közben jó sokat alszom, ha már nem tudok feküdni, felülök és filmet nézek.
Excelt tanulok.
Furcsa dolog egyébként, az emberek mennyire megérzik, hogy távolodunk tőlük. Erre is a nyakam világított rá. :-)
Beállt a nyakam, a feszültségek, görcsök és csúnyaságok és a frontok már lassan 2 hete kínoznak, és úgy látszik, ma tetőztek.
Egy csomó alvás, vitaminok és ásványi anyagok segítettek, most már nem olyan rossz. Sztem most már tényleg ideje ezeknek eltűnniük a nyakamból, mert már unom ezt a satuba fogott érzést a tarkóm körül.
Közben jó sokat alszom, ha már nem tudok feküdni, felülök és filmet nézek.
Excelt tanulok.
Furcsa dolog egyébként, az emberek mennyire megérzik, hogy távolodunk tőlük. Erre is a nyakam világított rá. :-)
Mese
Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz Funo? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, Halerum mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén Halerum.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta s azok fényáradatban tündöklöttek fel. Funo szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek Halerum! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezen túl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
Funo vidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben. - egyezett bele Funo. Halerum elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. Funo leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám Funo. - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
Funo eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm Halerum! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. Halerum pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.
Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.
- Miért búsulsz Funo? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, Halerum mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén Halerum.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta s azok fényáradatban tündöklöttek fel. Funo szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek Halerum! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezen túl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
Funo vidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben. - egyezett bele Funo. Halerum elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. Funo leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám Funo. - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
Funo eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm Halerum! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. Halerum pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.
Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.
2011. július 4., hétfő
Soksoksokminden...
Megtörtént a diplomaosztó is.
Ahhoz képest, hogy az elején nyűgnek éreztem, nagyon jó élmény volt. A családom az utolsók között érkezett, hiába, messze az a fránya HÉV megálló. Gondoltam, nem is jönnek el, aztán gyakorlatilag rájuk csukták az ajtót :-D
A talár és a talárkalap, mint kötelező kellék, nagyon vicces volt, az ültetést és a próbát meg élveztem. Az ünnepség a szokásos volt, az önfényező beszédekkel és felesleges ceremóniával, de azért volt pár kedves mondata is az Intézetvezető úrnak.
Olyan jó volt utána ölelkezni, és önfeledten örülni a diplomának. Hiába szólja le mindenki, hogy bölcsész, meg ZSKF, ez az enyém, megdolgoztam érte, munka mellett néha véres verítékkel hoztam össze, és nagyon büszke vagyok magamra, a teljesítményemre meg az egészen jó átlagomra.
Hiába no, a fáradtság, a görcsök, a testi feszültség, az "egy ideig semmit és pihenni akarok" fogadkozások és ígéretek közepette csak megnéztem az államvizsga után egy héttel az ELTE filmes mesterszakának felvételikövetelményeit. Nagyon jólesett a lelkemnek, hoyg még a doktori címét is kitaláltam, meg van a személy, akihez fordulnék, és elterveztem az új lakásban, a cicámmal együtt tanulásos, havas téli vizsgaidőszakokat. Ez persze csak álom marad, mert sem levelező, sem állami nem indul ezen a szakon, és sem időm sem pénzem, a kettő egyszerre meg pláne nincs, hogy ebbe most belefektessem. De álomnak nagyon jó, és ezzel látom az esélyt, hogy a szakmában helyezkedhessek el. Olyan jót tett a lelkemnek ez, és a fantáziálás, és hogy újra van egy, ha még most elérhetetlen cél is az életemben. Remélem egyszer valóra válik.
De előbb a munka! Lassan belefogok a nagyobb volumenű álláskeresésbe.
A menetrend változott, a cicám még mindig pénteken jön, azonban egy hónap múlva, július végén költözök.
Nagyon várom már, iszonyat jó lesz szerintem. Újra belvárosi lány leszek! :-D
Egyébként nagyon jó dolgok történnek körülöttem az emberekkel, és telik meg a szívem hálával és szeretettel irántuk, és a jó dolgok iránt! Annyira hálás vagyok, hogy nem csak nekem megy jól a sorom, és egyre jobban, hanem lassan, aki fogékony rá, azoknak is szebb és jobb lesz az élete.
Ma volta
Ahhoz képest, hogy az elején nyűgnek éreztem, nagyon jó élmény volt. A családom az utolsók között érkezett, hiába, messze az a fránya HÉV megálló. Gondoltam, nem is jönnek el, aztán gyakorlatilag rájuk csukták az ajtót :-D
A talár és a talárkalap, mint kötelező kellék, nagyon vicces volt, az ültetést és a próbát meg élveztem. Az ünnepség a szokásos volt, az önfényező beszédekkel és felesleges ceremóniával, de azért volt pár kedves mondata is az Intézetvezető úrnak.
Olyan jó volt utána ölelkezni, és önfeledten örülni a diplomának. Hiába szólja le mindenki, hogy bölcsész, meg ZSKF, ez az enyém, megdolgoztam érte, munka mellett néha véres verítékkel hoztam össze, és nagyon büszke vagyok magamra, a teljesítményemre meg az egészen jó átlagomra.
Hiába no, a fáradtság, a görcsök, a testi feszültség, az "egy ideig semmit és pihenni akarok" fogadkozások és ígéretek közepette csak megnéztem az államvizsga után egy héttel az ELTE filmes mesterszakának felvételikövetelményeit. Nagyon jólesett a lelkemnek, hoyg még a doktori címét is kitaláltam, meg van a személy, akihez fordulnék, és elterveztem az új lakásban, a cicámmal együtt tanulásos, havas téli vizsgaidőszakokat. Ez persze csak álom marad, mert sem levelező, sem állami nem indul ezen a szakon, és sem időm sem pénzem, a kettő egyszerre meg pláne nincs, hogy ebbe most belefektessem. De álomnak nagyon jó, és ezzel látom az esélyt, hogy a szakmában helyezkedhessek el. Olyan jót tett a lelkemnek ez, és a fantáziálás, és hogy újra van egy, ha még most elérhetetlen cél is az életemben. Remélem egyszer valóra válik.
De előbb a munka! Lassan belefogok a nagyobb volumenű álláskeresésbe.
A menetrend változott, a cicám még mindig pénteken jön, azonban egy hónap múlva, július végén költözök.
Nagyon várom már, iszonyat jó lesz szerintem. Újra belvárosi lány leszek! :-D
Egyébként nagyon jó dolgok történnek körülöttem az emberekkel, és telik meg a szívem hálával és szeretettel irántuk, és a jó dolgok iránt! Annyira hálás vagyok, hogy nem csak nekem megy jól a sorom, és egyre jobban, hanem lassan, aki fogékony rá, azoknak is szebb és jobb lesz az élete.
Ma volta
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)