Zenélj!

Amilyen vacak és megerőltető volt a hetem(na jó, ez azért így túlzás), olyan jó volt a ma estém.
Óbudán voltam és a főtéren Hot Jazz Band minikoncertet néztünk apuval. Jó volt a hangulat, utána Boldi és a keresztapák léptek fel. Boldi az a Boldizsár, aki kivált a Cotton Club Singersből. Jó volt ez is, de kicsit olyan erőltetett volt, ahogy leverték a jazzt, az operaáriákat és a san remo hangulatot.
A HÉVvel mentünk vissza a 2-es metróhoz, ahol egy csapat lány állt, vártak a vezetőre, majd az egyikük, aki érdekesen volt felöltözve megkérte, hogy írjon neki egy cetlire egy jókívánságot, amit majd a bokájára kell felkötnie. Nagyon édesek voltak, a lány épp az esküvőjére készült, gondolom ez amolyan lánybúcsú lehetett.

Ja, megdöglök a melegtől és megevett 3 szúnyog. :-))

Holnap bulizok az osztálytársaimmal. Előtte feljönnek, hogy kisminkeljenek :-)

Jobb!

Mára már jobb kedvem lett. És a körülöttem lévőknek is.
megfogalmazhatatlan élmény, amikor érzed, konkrétan tudod, melyik volt az a pár perc, vagy fél óra, amikor teljesen megváltozott a hangulatod.
és egyre többször tapasztalok ilyet. Egyszer csak érzem, mintha kevésbé látnám szürkében a világot, az izmaim ellazulnak, képes vagyok felhőtlenül mosolyogni és nem csak erőltetetten nevetni.
És fizikailag is jobban érzem magam.
És akkor beugrik, hogy hoppá, elmúlt. Én most jobban érzem magam. Nagyon nagyon különös élmény.

Kriszta koktéllal teszem fel a meggyet a mai nap tejszínhabjának tetejére.
Egy gombóc vanília fagyi, főzött kv, tej, jégkocka, csokilikőr. Ezek belemennek egy szép pohárba, és finccsi nedű válik belőlük. :-)
Már csak a tejszínhab hiányzott a tetejéről.

JOBB!

Visszajöttem.
És most úgy érzem, hogy nekem itt jobb.

Napközben!

Amúgy itthon vagyok, és most jó.
Akartam tegnap jazz koncertre menni, jobban mondva utánanézni, hogy megy-e valami zene, de egyszerűen olyan ólmos fáradtság tört rám, hogy nem lett belőle semmi. Ehelyett aludtam este 6-tól szinte folyamatosan reggelig, kisebb nagyobb megszakításokkal. És még a lent említett események miatt a reggel sem volt épp a legpompásabb.
De miután leadtam a cicót, h miniszabit töltsön el egy cuki ketrecben fajtársai társaságával, lerongyoltam a délibe, és vonatra szálltam.
Ott nagyon jót mulattam, mivel 2 csaj meg egy srác mellettem utazott, és az egyik csaj görögből hozott ajándékokat osztogatott a többieknek. A srác edényfogót, meg konyharuhát is kapott, aminek eszméletlenül örült :-))), és a másik csaj ajándékai közül előkerült egy szőrős bilincs is. :-))))
Itthon anyu elmesélte, milyen az új munkája(egy nénire vigyáz, aki eltörte a lábát), és a különböző családi problémái is előkerültek. Aztán közösen levontuk a tanulságot.
Láttam a macsekjainkat, megcsodáltam a kertünket, és levontam némi következtetést az életemről.
Este filmnézés várható, holnap pedig shoppingolás és mozizás anyuval.

Pánikszerűen belekezdtem az angoltudásom felfrissítésébe. Ha jó munkát akarok találni, valahogy izmoznom kell magam.

Közben alakul a társadali életem is, nagon jól összebarátkoztam az osztálytársaimmal, jó velük, és megyünk bulizni is jövő szombaton. A héten egyikük feljött, és borozgattunk. Hát nagyon hülyék tudunk lenni, az biztos. :-)

Az egész életem olyan jól alakul. nem is értem néha, mi okom van a befordulásra. Hiszen ha jól belegondolok, semmi.

!!!!.....!!!!

Nekem most elegem van a világból
Az okoskodókból, a tehetetlenekből, a keserűekből, az életunktakból, a félősekből, a gyávákból, a nagyravágyókból, a mártírokból és a hasonló "felnőttekből".
Mutassatok nekem egy olyan embert, aki elégedett, vagy ha nem az, akkor legalább jól érzi magát a bőrében! Miért én vagyok, akit megtalálnak ezek az emberek?
Miért nincs benne a kényszer a másik emberben, hogy ne csak rosszat zúdítson a másikra, hanem a jót is?
Komolyan mondom, most felrobbanok a dühtől! És most nem csalódott vagyok, depressziós, vagy hasonló önsajnálós baromság, hanem határozottan és konkrétan DÜHÖS vagyok. Mégpedig azokra az emberekre, akik a csökevényes és szerencsétlen életükkel és énjükkel traktálják a másikat, ahelyett hogy magukba néznének, és végre rájönnének, hogy az egészet maguknak köszönhetik.
Ezért frusztráltak és dühösek ők is.
De engem hagyjanak már a jó büdös fenébe! Én magamban elégedett vagyok. És magammal.
És marhára nem érdekel kinek milyen keserű élettapasztalata van.
Én tapasztalom meg az Én világomat.
És ha el is fog a páni félelem, és a rettegés, hogy pl. én egy új munkához kevés vagyok, vagy a végtelen elkeseredettség, hogy nem kapok olyan helyet jó fiztéssel, amilyet szeretnék, akkor is tudom, hogy egyszer sikerülni fog.
Akármiylen elszántsággal próbálja bárki lenyomni a torkomon, hoyg a világ egy szar hely.
A világ olyan, ameilyennek látom.

HUHH EZ JÓL ESETT :-))

Gondolatok!

A világon a legcsodálatosabb érzés, ha valaki azt mondja neked, hogy melletted önmaga lehet.
De még felszabadított, mikor ennek a súlyára, és hogy ez neked is menniyt jelent csak órákkal később eszmélsz rá.

...(!)

Nos, hol is kezdjem.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akit az utóbbi napon megbántottam a hangulatingadozásommal.
Nem tudom tényleg mi jött rám, nem tudom én sem jobban kezelni, és megíjeszt, hogy milyen intenzitással bújnak elő a félelmeim, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Csak maga alá temet, és úgy érzem nem én irányítom az életem. Pedig az ellenkezőjét kéne.
Ilyenkor sok embert, akit érek persze, megbántok.
Tudom, hoyg nehéz kezelni, semmi logika nincs benne, és azok a gondolatok, amelyek épp csak át szoktak suhanni az agyamon, ilyenkor hatalmas erővel törnek fel, mit a szivacs a víztől, feldagadnak, és teljesen átveszik az irányítást az elmém és a lelkem felett.
Ilyenkor sajnálom magam, és hibáztatok mindent és mindenkit, és csak nagyon kis százaláknyi az, ami igaz belőle. Ami pedig igen elenyésző.
Nem tudom honnan jön, az egóm, aki szereti ezt a drámázást, ő biztosan tudja.
Tegnap beszéltem egy barátnőmmel, aki azt mondta, ha vele valami történik, megpróbálja behatárolni, hogy mennyi ideig legyen rá hatással. Ad magának X napot, és addig kikúrálja magát ebből, mert nem teheti meg, hogy a többi emberre is hatással legyen a problémája, nem lehet csak e miatt mindenkivel érzéketlen és bunkó.
Ez egy nagyon jó hozzáállás, és bár én nem tudom behatárolni, hogy mikor tör rám egy ilyen "roham" és meddig tart, de igyekszem szem előtt tartani, hogy ez a környezetemre is hatással van, és ezt nem lenne szabad.

Dél után!

A ma délutánom nagyon jól sikerült.
Dolgozói találkozónk volt, ami hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont ami jó volt benne, az a helyszín volt.
Ugyani a cégünk a Szépművészeti múzeumban tartotta a találkozót, és igény szerint tartottak tárlatvezetést is azoknak, akik akartak menni. Mi a franciákra mentünk, érdekes információkat mesélt a hölgy, főleg egy Ezek a hölgyek című Toulouse-Lautrec festmény története fogott meg leginkább.Utána pedig a kollégákkal moziba mentünk, és megnéztük a Transformers 2-t. Hogy ez a film mennyire zseniális! Tövig rágtam a körmöm, olyan hihetetlen látványvilága van.



Holnap pedig sushit fogok enni!

Fagy íííí :-)

Hétvégén fagyiztunk a válogatott volt osztálytársnőimmel. De hosszú ez a szó így leírva! :-)))
Az én kelyhem pont lemaradt, de a lényeg, hogy ilyen álomkelyheket pusztíthattunk.
Mivel nem lenne igazségos olyan emberekről kirakni ide fotót, akik nem is tudnak róla, és nem is biztos, hogy szeretnék, így az én bájvigyorom kerül ide. És egy férjezett barátnőm ujja, rajta a gyűrűvel. :-D

Hét Vég!

Hétvégén anyu töltöttpaprikája által lettem kényeztetve :-)
Pedig mondták. :-) Állítólag többször is. De hát ha odafigyeltem volna, akkor nem lett volna ilyen jó meglepetés. Anyu egyébként sunyi. A lefagyasztott töltöttpaprika mellé még fagyasztott húst is tett be nekem. Pedig nem szívesen fogadom el tőle, amíg még nincs rendes munkája. Bár már megint esélyes egy újabb, de még nem merem elkiabálni.

Hmm és persze találkoztam volt osztálytásnőkkel, amit ha jól nem emlékszem, írtam is vala. és ettem, fagyikelyhet. És még mindig nem pihentem ki magam, de már azon vagyok, mert vége a vizsgaidőszaknak. A legutolsó vizsgám is négyes lett. Úgy néz ki, tiszta 4-es az átlagom, amire nagyon büszke vagyok, mert munka és egyéb elfoglaltságok mellett is meg tudtam csinálni.
Nyárra beterveztem soksok sétálást, francia tanulást és az angolomat sem ártana egy kicsit felfrissíteni.


A hétvége a mozizásé volt:

Na ez is az, ami nekem a 40 éves szűz. Nagyon sok a káromkodás benne, de ha elvonatkoztatom, akkor összepisilem magam a röhögéstől. Nagyon tetszett, igazán vicces, és meglepően épkézláb sztorija van.
Rajzoló lány érettségibálon megismerkedik egy japán fiúval, és kimegy erotikus hostessnek Tokioba. Lassan felderít egy gyilkosságot, bár a film végére nem tudni, mi volt a manga, és mi volt a valóság. Kicsit a japán filmekt vágási technikáját majmoló film, a látványvilága nagyon élvezetes, van benn pár eredeti ötlet, de a végére már nem tudtak vele mit kezdeni, és gyorsan elmosták az addig fülledt és ködös hangulatot, hogy valahogy befejezhessék.



Hát ez elég nagy csalódás volt. Egy fokkal jobban tetszett, mint a Da Vinci Kód, de annyira tettenérhető benne minden tudománynak álcázott fantasztikum. Tom Hanks sincs már abban a korban, hogy a fürdőgatyás kinézetére gerjedjen bárki is. Ewan McGregor viszont zseniális volt, persze elfogult vagyok, hiszen egyik kedvencem, de Armin Mueller Stahl mellett nem volt senki, aki értékelhető színészi alakítást nyújtott volna. Az egyetlen pozitívum a film látványvilága volt.



Soha nem tudom eldönteni egy Park Chan-wok filmnél, hogy tetszik-e, vagy nem . De meghatározónak nagyon is az, és még nagyon sokáig nem fogom elfelejteni, ahogy az Oldboy-t sem.

Vég!

Vége az utolsó vizsgámnak!!!! :-))
Olyan öröm ez, nagyokat sóhajtozom, és még mindig nem merem elhinni! :-))

Szegény lakótársam csak hétfőn indul el göröghonból, és netezni sem tud, uh. most duplán csalódott. De sok erőt és kitartátást kívánok neki, nagyon jó lesz, ha végre hazaér.

Most itthon vagyok, egy jó kis barátnős találkozón, pihentető alváson és filmnézésen vagyok túl.
Ollyan jó, hogy végre bűntudat nélkül csinálhatom azt, amit szeretnék. :-)

...

Nagyon elegem van a tanulásból. De már csak egy kicsi, és végre vége. :-)
És lesz két hónapom tisztán, amikor az időmet csak magamra kell fordítanom. Még le is barnulhatok, remélem lesz időm és persze erőm nagyokat sétálni, elolvasni minden könyvet, amit kivettem a könyvtárból.
Azt hiszem már leereszthetek.
ma egyedül alszom, cica lenn pihen egy ketrecben. De legalább hagy aludni tovább, mint hat óra. Mostanában, ha meghallja az ébresztőt, és nem látja a fényt, vagy hogy mozgok, akkor addig kaparja az ajtót, amíg fel nem kelek. Remélem, csak azért, mert fél, hogy elalszom...

márcsakegykicsmárcsakegykicsimárcsakegykicsi!

Igen. Hisztis vagyok! Marhára unom. Már komolyan a macskának nyavalygok, ami eléggé érdekes audiovizuális élmény.
De kitartok.
Már csak a pénteket kell elviselnem. A következő 2 hétben pedig egy egyszerű vizsgára kell készülnüm. Úgyhogy péntektől igazából vége.
Most esik az eső, villámlik, érdekesen nedves a szomszéd háztető. Valaki tuctuczenét hallgat. A macska az almot fedezi fel. Az auutók verik fel a vizet.
Én meg arra gondolok, hogy mindjárt vége, és olvashatok, filmet nézhetek, bulizhatok a barátaimmal(mert kezd kialakulóban lenni egy baráti társaság), fotózhatok, stálhatok, csavaroghatok, mehetek haza, úszhatok, jógázhatok, gitárórára járhatok, vásárolhatok, végre megvehetem a szobámba a fluoreszkáló égitesteket, amik anniyra hiányoznak a mennyezetről. Mindezt masszív bűntudat nélkül.

Már csak egy kicsi. Már csak egy kicsi. És várnak az olvasandó könyvek!

Ön Meg Ismerés

Nem hittem volna, hogy a testi és lelki feszültség elengedése, és a lazítás megtanulása elsősorban azzal jár, hogy felszabadulnak a szellemi és érzelmi gátak.
Miután megismertem egy nagyon fontos, és sokáig elnyomott tulajdonságomat, az irigységet, kezdtem többet foglalkozni vele. Egyre többször vettem észre, ha beszélgetés közben irigykedtem, vagy ha kimondtam valamit, akkor tudtam, hogy ennek ez az alapja.
Most, hogy ezt az oldalamat is ismerem, a kezdeti ijedtség elmúlt. Nem félek ettől, nem is érzem, hogy szégyellnem kéne, és azt hiszem, könnyebben kezelem az ilyen irányú megnyilvánulásaimat. Remélem, ennek az lesz a következménye, hogy egy idő után elmúlik, és teljesen leválik rólam. Persze még most is sokszor előfordul, hogy irigykedve reagálok valamire, de már nem szégyellem, vagy ha igen, sokkal kevésbé, mint régen.

A másik tulajdonság, amit felfedeztem magamban, és nem szívesen szembesültem vele, az a mások lenézése. Rájöttem, hogy ha a környezetemben emberek nem "értékelnek" bizonyos "dolgokat"(ez lehet érzelem, gondolkodásmód, egy eszme, egy vélemény), akkor lenézem őket. Ennek a lenézésnek szerves részét képezi a magam felértékelése.
Az "én mennyivel különb vagyok, hiszen gyakorlom azt, amit X nem" típusú gondolkodás, amit sokszor veszek észre magamon, ugyancsak egy olyan emberi vonás, amivel más is rendelkezik. Ez persze még szégyellem rendesen, hiszen olyan embereken is gyakorolom nem tudatosan, akik fontosak nekem, de bőven találok bennük iy olyan dolgot, amit lenézhetek. Hozzáteszem, ez a viselkedés igazából szakaszosan jelenik meg. A kevésbé toleráns időszakaimban nem tudom kikapcsolni, máskor pedig szeretem az egész világot, és elfogadom olyannak, amilyen.

Szeretnék még ilyen dolgokat bűntetlenül felfedezni magamban. Elemezni, de nem rágódni rajta, és észrevenni adott helyzetekben. Szerintem ez az önmegfigyelés legjobb oldala.

És még egy kívánságom van. Vagyis kettő. Szeretnék rögtön reagálni olyan helyzetekben, amelyek rosszul hatnak rám, és lebénulok, nem tudok mit kezdeni, és legszívesebben elmenekülnék onnan. Az ellenkezőjét szeretném, kezelni a haragomat, dühömet sértettségemet, visszavágni, nem félni.
A másik...
Ajjajj, az nagyon hamar kiment a fejemből, lehet, nem is olyan fontos. :-)))

Dönt..., és!

Eldöntöttem hétvégén, hogy másik munkát keresek. Több, mint 4 és fél évet lehúztam ezen a helyen, és bármennyire "ésszerű" még itt maradnom, nem hiszem, hogy sikerül.
Tudom, hogy válság van, hogy kevés az állás és még kevesebb lesz, képzetlen vagyok stb., de azt is tudom, hogy ezzel részben az emberek elégedetlenségét akarják elnyomni. Igenis vannak állások. Igenis vannak olyan helyek, ahova pont olyan embert keresnek, mint engem. Azzal kezdem, hogy írok egy önéletrajzot és egy motivációs levelet, és közben végiggondolom, hogy mi az a munka, a környezet és kik azok az emberek, szóval az a szituáció, amiben jól érzem magam. Először a kisebb igényekkel kezdem, aztán jöhetnek a pézügyi és konkrétabb elvárások, aztán pedig az, hogy tulajdonképpen milyen munkakör legyen.

Borzasztó félelmetes egy döntés ez egy olyan embernek, aki anniyra vágyik valami biztos kapaszkodóra, mint én, de tudom, hogy most már el kell határoznom maga. Ez egy döntés, és félve, de végig fogom csinálni, mert a lelkem fog tőle megnyugodni, ha végre nem csupa "beteg" emberrel leszek körbevéve. Persze van sok dolog, ami hiányozni is fog, de sokkal kevesebb és érdemben kevesebbet nyomnak a latba, mint az a negatívum, amely rosszul érint.

Nem menekülök, csak nem szállok szembe bizonyos dolgokkal. Azonkívül egy ilyen döntés elhatározása és véghezvitele jó gyakorlat lesz arra, hogy teszteljem az állhatatosságom, bátorságom, kitartásom, elsajátítsak egy eléggé laza és befogadó hangulatot, és hogy elkezdjem irányítani az életemet.

Amúgy felfázással küzdök, lehet némi köze ezekhez a gondolatokhoz. Majd kikúrálom magam.

Nézz!

Satoshi Kon, a Perfect Blue című anime thriller rendezőjének második filmje leírhatatlan. Mély, intenzív, drámai barangolások az emberi agyban, íjesztő képsorok, és mindezt egy remek minőségű letöltésben élvezhettem.
Csodálatosak, és lélegzetelállítóak a Kon filmek, bár csak kettőt láttam eddig, de majd szerzek még többet is, mert nem hogy animének, de filmnek is kitűnő, hála a csavaros forgatókönyvnek, és annak a különleges érzésnek, ami a hatalmába kerít.

Paprika egy doktornő másodlagos énje, aki segíteni próbál pácienseinek, egy különleges álomfejtő módszerrel. Míg Chiba doktornő merev és rideg, nehezen mutatja ki érzéseit, Paprika kislányos és felhőtlen énje mindenkit rabul ejt környezetében, és segítséget nyújt a gyógyulásban. Egy forradalmi találmány elrablásakor azonban elszabadul az álmok birodalma, és Paprika elindul, hogy megtalálja azt, aki a saját álmát mindenki másévá akarja tenni...

Napok...

Vége a két napon keresztül tartó depressziónak. Túléltem. Visszatértem.

Egy hét és egy nap múlva költözöm.

Találtam fekhelyet, szivacsmatracot.

Összepakoltam a fele cuccomat.

Eltörölték a nyelvi alapvizsgát a sulinban levelező szakon.

Fáradt vagyok és Szputnyik szivecsémet olvasok.

Gépnarancsok vagyunk?

Végre egy jó cikk a cotcot-on:

http://cotcot.hu/kozosseg/cikk/2944

Tanulj!

Amikor szerdán két vizsga között együtt tanultunk bent az osztálytársnőimmel, az egyik lány akkor mutatkozott be tulajdonképpen először. Amikor mi is megtettük, rákérdezett, hogy én vagyok az a Kriszta?
Úgy néztem rá, mint aki nagyon nem tudja, hogy ismeri-e, mert azt hittem találkoztunk már régebben, és ezért kérdezi.
Aztán kiderült, hogy azért, mert hogy mindig látja a nevem a csoportméleknél, és hogy milyen sokat írok.Tulajdonképpen azt is kérdezhette volna, hogy "Te vagy az a csaj, aki mindenbe belepofázik?" :-))))
Jól jött ki. :-)

Meg arra is rájöttem, h ha megkérem a többieket, hogy néhány sorban írjanak nekem segítséget ehhez és ehhez a tananyaghoz, akkor az nem mindig talál célba. De egyszer írjak hülyeséget, és mindig lesz egy okos, aki örömet talál abban, hogy kijavíthat. És én is megkapom a választ. A kecske is jóllakik, és a káposzta egója is hízik. Or something like that... :-)

Történések!

Nos...
3,8-as átlaggal, egy sajnálatos bukással, és az 5-ös pénteki vizsgámmal a hátam mögött túléltem a vizsgaidőszakot. :-) Következtetések meg egyebek levonva. A bukottat felveszem vizsgára 2. félévben, és ezzel együtt 12 vizsgám lesz, és 11 tantárgyam. Lesz megint jó kis filmes óra, görög és római irodalom műfajok, és a vallás izgalmasabb részeibe is bepillantást nyerhetek, mint bibliaismeret és a világvallások általában. Most már nem lesz olyan sok filozófia, csak diszciplinaII lesz, meg etika és esztétika. De lesz humánetológia, aminek annyira nem örülök.
Megújítom a könyvtárbelépőmet, és beiratkozom a ZSKF könyvtárába is, hátha kivehetek néhány jó könyvet.
Két hét múlva, ha Isten is úgy akarja elkezdek egy nyelvi alapvizsgára felkészítő tanfolyamot, hetente lesz egy alkalom, akkor viszont négy 45 perces óra. Este. Február közepén kezdődik a 2, félév. Tanulócsoportokat fogunk csinálni, tanulunk majd együtt a suliban és nálam is lehet majd egy kisebb összejövetel, ha minden jól megy.

Két hát múlva költözöm. A megkönnyebbülést csak kissé átélve keltünk ma útra(anyuval) és néztünk az RS-ben akciós kanapét. Azt tudtam, hogy jó ára van, kinyitható ágynak, és van házhozszállítás, és hogy gyerekbútor(ennek ellenére131x195 kinyitott állapotban, szerintem ez nem kicsi). Azt nem tudtam, hogy a gyerekmérethez képest iszonyú alacsony, hogy egy volt belőle raktáron, és hogy nem vállalnak késleltetett áron házhozszállítást, mert eladás után nem raktároznak. Annyira nincs pénzem, hogy egy normális fekvőhelyet vegyek, tehát kb 20ezret, de ha lehet, annál kevesebbet szánk egy matracra. Rugós nem lehet, csak szivacs, mert nem tudom kivel és hogyan elszállítatni, a szivacsot pedig össze lehet hajtani vagy göngyölni. Valahogy majd megoldom, de sajnos látom, hogy nem olyan olcsón és kényelmesen fogom megúszni, mint amire számítottam. De mivel az olcsó bútor(annyira olcsó nincs, amit megérné megvenni), a vendégágy vagy a fekfújható ágy ötletét is elvetettem, marad a könnyen szállítható és lehetőleg kemény vagy félkemény szivacsmatrac. Remélem azon is lehet majd jót aludni...

Hát ezek a terveim és az elképzeléseim. Most kb. két hétig pihenek, azután ismét hajtás lesz, de most már jobban osztom be az időmet, amiből lényegesen több lesz, eltervezem, és a lehetőségekhez képest be is tartom, hogy nem leszek beteg, és lelkileg teljesen kiegyensúlyozott leszek. Ámen