Mr Brooks!

Tegnap este néztem, és teljesen beleszerettem ebbe a filmbe. Gyakorlatilag egy pszichoanalitikus thriller kis noiros és feketehumoros beütéssel. Costner nagyon jó, pedig soha nem szerettem, mer mindig modoros színésznek tartottam. A történet annyira morbid és sok szálon fut, hogy nem lehet közben unatkozni.

Ami pedig külön öröm számomra, hogy a zeneszerző indiai, Ramin Djawadi, és egy nagyon ütős soundtracket hozott össze a filmhez.

A történetben szereplő Mr Brooks sikeres üzletember, akinek lánya és felesége mintaapaként ismeri a férfit. Mr. Brooks azonban rendelkezik egy másik énnel, akit az ujjlenyomatos gyilkos néven ismernek a rendőrök. A figura érdekessége, hogy lelkiismereti kérdést csinál a gyilkolásból, függőként él szenvedélyével, de nem élvezi, le akar szokni. Egy teljesen pozitív karaktert ismerhetünk meg, aki bár gyilkol, mégis van egy emberi, érthető oldala. Skozifrén énjét William Hurt játssza, ami külön csemege a pszichológusoknak, hiszen a megszokottól eltérően két teljesen külön személyként jelenik meg a két személyiség, és nem is olvad egybe. A történet folyamán megismerünk egy rendőrnőt, aki magánéleti problémái mellett egy szökött gyilkost és természetesen Mr Brooksot is keresi, valamint egy férfit, aki leleplezve az ujjlenyomatos gyilkost, bele akar kóstolni a gyilkolásba. Nem mellesleg pedig megjelenik egy olyan vonulat a történetben, amely szerint Mr. Brooks lánya is örökölte a gyilkolás iránt szenvedélyét. Személyes kedvencem az a jelenet, amikor Mr. Brooks másik személyiségével osztja meg félelmeit, és sírva roskad magába, mikor szembesül lányának átörökített tulajdonságával. A kemény sztori ellenére a film fő erénye, hogy a színészi alakításokra, a karakterek maximális kiépítésre helyezi a hangsúlyt, megfelelő érzelmi töltetet a zenével teremt, és nem mindent mutat meg, amit az átlagos thrillerek igen. Közben nem feledkezik meg viccesnek lenni.

Nézz!

A hétvégét kissé betegen, de elvonulva a világtól, nyugalomban és csendben töltöttem maximális pihenés és a lehető legmohóbb filmnézés közepette.
Jó is ez a csend, mostanában nem volt benne nagyon részem, de ez nemsokára meg fog változni.
Felleltem egy másik albérletet, és 2 hét múlva költözöm, egészen pontosan november 7.-én.
Kisebb lesz a szobám, de sokkal csendesebb a környék, és a lakás is, ami szintén társbérlet. Téglaház, öreg nénikkel és bácsikkal a szomszédban. Az egyetlen negatívum, hogy a negyediken van, és nincs lift. Mindegy, majd szálkásítok. :-)
Várom már nagyon, mert hosszútávon azért nem jó a belvárosban lakni, nem tudok kikapcsolni a sokféle zajtól és ingertől.
A leendő közelében lesz egy könyvtár, művközpont, közel lesz busszal egy uszoda, ami egészen jól néz ki a képek alapján. A közlekedés is jó viszonylag, nem veszítek vele sokkal többet, és még mindig jobb, mintha ingáznék vonattal. Nem lesz sajnos cica, ami nagyon szomorú, mert hozzászoktam ahhoz, hogy a kis szőrössel hárman leszünk, de hát minden változásban van egy kis áldozat is. Viszont lesz íróasztalom, ami jól fog jönni a tanulásban és az alvás is kényelmesebb lesz egy foggal, mert lesz egy kinyitható kisebb kanapé, amin fekhetek. Már csak rá kell vennem magam, hogy dobozoljak.

Most, hogy itthon voltam, és pihentem, hatalmas mennyiségű filmet néztem meg megint.

Nézz!

Nyeheheee, hát ez nagyon jó film. :-) Nem gondoltam volna. Bár tény, hogy nem lettem tőle hisztérikus hittérítő, de aki szereti a beteg dolgokat, az alnyújtott jelenetekkel telezsúfolt hol western, hol filozófikus hangvételű, a moziról nosztalgiázó alternatív történelem torzítást, annak tudom ajánlani. A dialógusok kiválóak, a maszkmester elsőrangú, mert nem csak hogy spriccel a vér, és minden negyed órára jut egy skalpolás, de sikerült Mike Myerst is egy jelenet erejéig úgy elváltoztatnia, hogy csúnyább, mint amilyen egyébként élőben. A színészválasztás is tökéletes, és tény, Tarantino nem szűkmarkú, jut lehetőség az összes színészének bőven, hogy megcsillogtassa tudását. Egyedül talán a francia nemzetiségű Mélanie Laurent nem tudott sokat kezdeni szerepével, mert a dacos arckifejezésen kívül, amely egész film alatt uralta az arcát, csak néha-néha láttam, hogy valami pluszt is adott a figurába.
De mindent egybevéve egy véres és tipikus Tarantino film lett ez is, jobb minőségű ynersanyagon, mint akár a Ponyvaregény, akár a Kill Bill. Teltebbek a színek, így T mester megelégedésére, és a mi örömünkre sok film noire-os beállítást kapunk szinesben.
Nekem nagyon bejött. Bátran ajánlom mindenkinek, aki bírja a művér és a csonkított végtagok, fejek látványát.

Nézz!

Én annyira de annyira várom ezt a filmet!

A nyolcvanas évek ausztrál ifjúsági sci-fi sorozata mély nyomot hagyott bennem annak idején.

Ez a remake annyiból indul "for"-al, hogy most az alkotók kezében van egy nagyon fejlett látványtechnika. Maurice Gee regényéból készült adaptáció egy ikerpárról szól, bár az eredetiben gyerekek, itt a remake-ben pedig már fiatal felnőttek szerepelnek.
Az ikrek a rokonaiknál nyaralnak, ahol szembesülnek különleges képességeikkel, és útjukba kerülnek az alakváltó űrlényeknek, akiktől meg kell menteniük a bolygót.
Segítségüre van egy Mr Jones, a szintén földönkívüli férfi, aki évszázadok óta küzd a gonosz lények ellen, és most csak az ikrekre számíthat, ha meg akarja menteni a Földet.
Sam Neill húzónév, a fiatal színészek a tiniket fogják a mozikba vonzani, a történet jó, a látvány ígéretes. Kíváncsian várom, lesz-e annyira hatásos, és íjesztő ez a filmadaptáció, mint sorozat elődje.

Nézz!

Do you know my poetry? - said William Blake and shot the other man.

Nézz!

Romantikus film napot tartottam, bár sztem egyik film sem az a kifejezetten csöpögős, éppen ezért jönnek be. A Micsoda nőben Julia Robertsnek még nem volt akkor aszája, mint most. :-) Vagy ugyanakkora volt, csak mostanra az arca tűnt el körüle. :-))) A kötelező táncokat pedig imádom! Elmondhatatlan, hogy Baz Luhrmann mit tud kihozni a színészeiből. Többet nem is tudok írni róla, meg kell nézni!

Nézz!

Végre megnéztem mind a hármat. nekem a második volt a legrosszabb, az első nagyon aranyos volt, a harmadik James Bond utánzat, de nézhető. Csak az a szeplős arcú csaj nem volt nekem ránézésre kellemes. De a jó kocsik, meg jason statham izmos teste mindenért kárpótol. :-)

Nézz!

Újabb Kim Ki-Duk film, amit nem tudok hova tenni. Tökéletesen értettem minden percét, mégsem tudom azt mondani, hogy tetszett. Egyetlen filmje volt eddig a rendezőnek, az Idő, ami olyan mély katarzist váltott ki belőlem, hogy a nyílt utcán elbőgtem magam, de azóta és előtte sem tudta elérni egyszer sem más filmje. A Samaria annyiban más, hogy a film hőseivel sem tudok együttérezni. Egyedül a szex előtti és utáni jelenetek tűnnek nekem igazán őszintének, amikor a fiatal diáklány átszellemült arccal beszélget a klienseivel.
Mindenesetre érdekes és élvezetes film, szépen megkomponált képekkel, de egy Kim Ki-Dukhoz képest eléggé közepes történettel.

Nézz!

Na most az van, hogy a Step up a picikát egyszerű dialógusaitól eltekintve egy nagyon jó film. Egy szocioáttekintés Dirty Dancing stílusban, jól megírt forgatókönyvvel, logikusan átvezetett jelenetekkel és két egészen érdekes színésszel. Mindent egybevéve igazán elégedetté tesz nagyon sok nézőt, mert sokak ízlését kielégíti. A legjobban eltalált jelenet szerint az, amikor Tyler nevelőapja, a kövér, tökvakarászós, koszos trikós állat ül a fotelben, nézi a tévét, kezében a sörösüveg, az asszony meg kiveszi az üreset és tesz a kezébe egy frissen bontottat. Pár másodpercbe betömörített jellemrajz.


Na msot az van, hogy a Step up 2 filmnek egy nagy nulla. Se logikus történet, se jó karakterek, és az egész egyetlen témára van építve, a táncra. Nem lehet érteni, hogy kinek mi a motivációja, az egészből nekem az jött le, hogy ez mindenkinek egy nagy buli, meg légy önmagad, de hogy ezt hogy képzelték, azt nem érteni. A táncjelenetek borzasztó élvezetesek, hihetetlen koreográfust szereztek a film készítői, a tácosok pedig hipertehetségesek. Filmnek ez az alkotás mégsem nevezhető, inkább olyan, mintha egy klipsorozat lenne, amit néha megszakítanak értelmetlen dialógusok.

Nézz!!!

Megrendítő. Furcsa, néhol visszataszító, émelyítő, szomorú és az embert, ha nézi valami végtelen és elviselhetetlen magány fogja el. A tragédia még a legboldogabb jelenetekben is ott remeg, megbújva a háttérben. Nagyon tetszett. Nagyon Brad Pitt, és a legkevésbé sem David Fincher.

?

Az egyik legrosszabb film, amit az utóbbi egy ávben láttam. Öncélú, Tamás bátya kunyhójára emlékeztet, idegesítő a szándékosan remegő kézikamera. Ryan Gosling nagyon jó, de ez is kevés a filmhez. Nem értem, ilyenre miért adnak pénzt.

Nézz!!!

Az Olasz meló egyik jelenetében egy zálogos feldúlva meséli Edward Nortonnak, aki épp aranyrudakat helyez el nála, hogy az összes ember értékpapírokba meg kötvényekbe fektet. Hozzáteszi, hogy szerinte ha jön a válság, nem bízhatunk a kormányban.
:-)
Ezek tudtak valamit. :-)))

Csak ezt a Mark Wahlberg gyereket ne utálnám ennyire! Kicsit gáz, hogy a Sutherlanddel együtt forgatott jelenetekben mintha ott se lenne, annyira elnyomja ez a színészzseni. Hiába, a tehetség, az tehetség.

Hét Vég!

Hétvégén anyu töltöttpaprikája által lettem kényeztetve :-)
Pedig mondták. :-) Állítólag többször is. De hát ha odafigyeltem volna, akkor nem lett volna ilyen jó meglepetés. Anyu egyébként sunyi. A lefagyasztott töltöttpaprika mellé még fagyasztott húst is tett be nekem. Pedig nem szívesen fogadom el tőle, amíg még nincs rendes munkája. Bár már megint esélyes egy újabb, de még nem merem elkiabálni.

Hmm és persze találkoztam volt osztálytásnőkkel, amit ha jól nem emlékszem, írtam is vala. és ettem, fagyikelyhet. És még mindig nem pihentem ki magam, de már azon vagyok, mert vége a vizsgaidőszaknak. A legutolsó vizsgám is négyes lett. Úgy néz ki, tiszta 4-es az átlagom, amire nagyon büszke vagyok, mert munka és egyéb elfoglaltságok mellett is meg tudtam csinálni.
Nyárra beterveztem soksok sétálást, francia tanulást és az angolomat sem ártana egy kicsit felfrissíteni.


A hétvége a mozizásé volt:

Na ez is az, ami nekem a 40 éves szűz. Nagyon sok a káromkodás benne, de ha elvonatkoztatom, akkor összepisilem magam a röhögéstől. Nagyon tetszett, igazán vicces, és meglepően épkézláb sztorija van.
Rajzoló lány érettségibálon megismerkedik egy japán fiúval, és kimegy erotikus hostessnek Tokioba. Lassan felderít egy gyilkosságot, bár a film végére nem tudni, mi volt a manga, és mi volt a valóság. Kicsit a japán filmekt vágási technikáját majmoló film, a látványvilága nagyon élvezetes, van benn pár eredeti ötlet, de a végére már nem tudtak vele mit kezdeni, és gyorsan elmosták az addig fülledt és ködös hangulatot, hogy valahogy befejezhessék.



Hát ez elég nagy csalódás volt. Egy fokkal jobban tetszett, mint a Da Vinci Kód, de annyira tettenérhető benne minden tudománynak álcázott fantasztikum. Tom Hanks sincs már abban a korban, hogy a fürdőgatyás kinézetére gerjedjen bárki is. Ewan McGregor viszont zseniális volt, persze elfogult vagyok, hiszen egyik kedvencem, de Armin Mueller Stahl mellett nem volt senki, aki értékelhető színészi alakítást nyújtott volna. Az egyetlen pozitívum a film látványvilága volt.



Soha nem tudom eldönteni egy Park Chan-wok filmnél, hogy tetszik-e, vagy nem . De meghatározónak nagyon is az, és még nagyon sokáig nem fogom elfelejteni, ahogy az Oldboy-t sem.

Nézz!

Nehezemre esik elismerni a Szabadság, szerelem! után, hogy Goda Kriszta valamit nagyon jól csinál, de kénytelen vagyok. Tény. Minden elemet vegyített, ami sikeressé teszi a Kaméleon című filmet. Jó hangú karakterszínészeket, egy lehengerlő, személyiség nélküli de bársonyos hangú főszereplőt, a magyar "sztárszínészeket", és egy csavaros, egyáltalán nem eredeti, de annál hatásosabb történetet egy csóró fiúról, aki pénzt akar szerezni mindenáron.
Még az sem volt véletlen, hogy a végefőcím alatt szóló számot a megasztáros Rúzsa Magdival énekeltette el. És persze az is látszik, hogy mesteri kezek munkálták és formálták Goda Kriszta képességét, hogy egy magyar filmet egyértelműen külföldön eladhatóként készítsen el.
Kíváncsian várom a jövő évi Oscart. Ha nem lesznek nagy húzónevek, még meglepetésk is érhetik a készítőket.
És végre Kulka sem tagadhatta meg igazi lényét. :-)

Ez a film egyszeráen tökéletes.

Nézz!

Jah, majd elfelejtettem, hogy ezt is láttam a hétvégén.
Eszméletlen jó:

Hét vég!

Nah, meg is lenne a pénteki 2 vizsga is.
Kicsit másképp alakult, mint ahogy terveztem, mert a negyed 4-től 7-ig kihirdetett szóbeli elhúzódott, így a kezdetektől ott szobroztam, és úgy, hogy a végén 5-en mentünk be egyszerre, fél 8-kor kerültünk sorra. Utánunk még vártak vagy 6-an.
Közben a pofátlan nappalisokat legszívesebben megvertem volna. Nem érdekelte a kis taknyosokat, h mindenki menne haza, hogy az osztálytársaim másnap vizsgáznak, hogy egy másikat várnak a gyerekei, szépen és pofátlanul tolakodtak be. Közben még két idióta osztálytársamat is hallgatnom kellett.
Ahhoz képest, hogy majdnem felrobbantam, ötös lett. :-)

Utána este fél 10-re értem haza, még egy picit elidőztem a Ferenc téren, ahol egy 3tagú zenekar jazz zenét játszott, és borzasztó jól esett a lekemnek. De siettem haza, nehogy a cica készüljön éhen halni. :-) De szerencsére kitartott, amíg megjöttem.
Aztán reggel, lehet, hogy bosszúból, de felvert.

Szombaton hazamenetel, előtte az indulásig takarítás(két és fél órán keresztül), utána macsek ledobva megőrzésre, siet vonathoz, otthon anyuval trécsel, közben vásárolnivalót néznek.
Otthon macsek és kert szemrevételezés, filmek és könyvek begyűjtése.

Ezeket láttam:


Meg még régebben ezt:

Ma nagyon ki voltam, sok volt a meló. Már csak egy vizsga van hátra, azt is megpróbálom 5ösre megtanulni, remélem sikerül. Bár miért ne sikerülne? Hiszen van vagy két hetem, egy közepesen nehéz vizsgára.

Most már a cicussal vagyok itthon. Kicsit félősebb a műtét óta, mondták a megőrzésben.

De valami elmondhatatlan nyugalom az, amit érzek, miközben ülök, pötyögöm a betűket, csend van a fejemben, a cica pedig nekidönti a fejét a lábamnak és úgy alszik. Hát hiába, a mostohaanyu is jó, ha nincs az igazi. :-)

És vettem egy szép növényt:
Kicist még koszos szegény, le kell tisztítanom.

Hét Vég!

Örül a pici buksim, mert 4-es lett a pénteki másik vizsgám is.
Most egyelőre így alakul az átlgom, amiért nagyon büszke vagyok magamra:
5,5,5,5,4,4,3 :-))
Ráadásul rájöttem, hogy nagyon kevés anyagot kell A nem keresztény világvallások vizsgára megtanulni. És a hivatalos bölcsészoldalunkon még segítség is van hozzá.
Kis gyógyír a sebemre, amit a szombati és vasárnapi szöszmötölés ejtett az akaraterőmön. Nem bírtam tanulni. Vagyis ez azért túlzás, de kevés volt, és lassan ment.
És mellette filmekkel lazítottam, és átkoztam a felettem lakókat, akik ilyenkor, a hosszú hétvégén kopácsolnak hajnal fél 1-kor.

Amúgy horkol a macska a babzsákban. Horkol. Meg vadászik. Meg murrog, meg hörög, és néha nyávog is, ez viszont éber állapotban, ami tőle nagyon is furcsa.



A régi klasszikus, gyönyörű brit akcentusú színészekkel és Paul Bettany meztelen hátsójával. :-)


Ez nem tetszett annyira, kissé hosszú és nekem túl melodramatikus, a színészi játék sem jött be annyira, de egyszer meg lehet nézni.



Ez viszont messze felülmúlta a várakozásaimat és az igényeimet. Igaz, hogy egy minőségben jó, de hiányos, és emberi árnyékokkal teletűzdelt kamerás verziót láttam, de kb. ugyanazt az élményt hozta, a maga "csavaros" sztorijával, mint annak idején Az ördög Prádát visel.

Ezt még nem tudom, de ígéretesnek tűnik:

Door!

Én vagyok a csukott ajtó. Nekem kell kinyílnom. Újra kinyílnom. De ha a kilincs nincs lenyomva, akkor nem tudok kinyílni.

Dan in real life!

Azt hiszem sokáig ez lesz a kedvenc filmem .-)
Lakótársammal kirúgtunk a hámból, utolsó ittöltött estéjét pizzával, sütivel és filmmel ünnepeltük meg.
Nagyon jó volt, pont nekünk való zene, hangulat, történet, színészek.Vicces, kedves, szerehető, érzelmes, néhol drámai, néha sírva kacagós. És egy borzasztóan jó zenei anyaggal a háttérben.
Steve Carell előtt pedig le a kalappal. Eddig is tudtam, hogy több egyszerű vígjátékszínésznél. Vele is úgy jártam, mint Jim Carrey-vel. Mindkettejüket alulértékeltem. És pozitív csalódás volt a pályájuk sok filmje.
Lakótársnőmnek pedig sok sikert Görögországban! Nóri in real life! :-D

Kult!

A vizsgaidőszak előtt még kihasználtam a lehetőséget, és megnéztem a Műcsarnokban a Mi Vida című kiállítást. Hát meg is érte, nagyon jó volt, pont az a kortárs hangulat, amiért annyira szeretek a Ludwigba meg ide is járni. Persze kicsit sok volt az erőszakellenes és globalizációs fotó, de a videóinstallációk között volt egy pár nagyon ütős. Mondjuk a falevélformában elrendezett felfűjt matracokon fekvős, palfonra vetített elveszett paradicsom illúzió, vagy a The last word című arab film, aminek nagyon sötét hangulata volt.
Most pedig délután megyek moziba, könnyebb műfajt, sokcsavaros krimit választottam, a Duplicity-t. Mondom, még az utolsókat rúgom, de avizsgaidőszakban, tényleg jó kislány leszek. :-)
Tegnap volt suli, este 8-ig, és filmes óra, fenomenális, izgalmas, és beszélgetős, végén könnyű kis zh-val, és a jóhírrel, hogy 18-ig elég eadni a beadandót.