Gondolatok! Köhmmm...

Hmm... Igazából van az úgy, hogy az ember nyüszög, hogy barátok így, meg úgy, de igazából az ember nem is akarja minden percét velük tölteni, mert rájön, hogy egy kicist már idegesítő, hogy folyton együtt vannak, mert vannak, akiket ha megismer az ember, akkor rájön, hogy nincs bennük nagyon sokkal több érdekesség, mint az a 3 mondat, amit az ember már betéve tud, és a semminél jobb a felületes ismeretség.
Naszóval nekem kell a tartalom. És hát mit is lehet tenni, ha az ember rájön, hogy van, akiben nincs tartalom. Vagy csak én nem hozom ki belőle?
Utóvégre ez is egy csalódásféleség, vagy mi. Elvárásféleség, vagy mi.
Utóvégre nem sok ember van, aki hosszútávon is elviselek. De akit igen, azt nagyon.
És utóvégre rájöttem, hogy nem is vagyok annyira toleráns ember.
Na, szóval rájöttem, vagyok annyira gyarló, mint bárki más. Azért mocskosul jó érzés tud ez lenni. :-D

Tanulj!

Amikor szerdán két vizsga között együtt tanultunk bent az osztálytársnőimmel, az egyik lány akkor mutatkozott be tulajdonképpen először. Amikor mi is megtettük, rákérdezett, hogy én vagyok az a Kriszta?
Úgy néztem rá, mint aki nagyon nem tudja, hogy ismeri-e, mert azt hittem találkoztunk már régebben, és ezért kérdezi.
Aztán kiderült, hogy azért, mert hogy mindig látja a nevem a csoportméleknél, és hogy milyen sokat írok.Tulajdonképpen azt is kérdezhette volna, hogy "Te vagy az a csaj, aki mindenbe belepofázik?" :-))))
Jól jött ki. :-)

Meg arra is rájöttem, h ha megkérem a többieket, hogy néhány sorban írjanak nekem segítséget ehhez és ehhez a tananyaghoz, akkor az nem mindig talál célba. De egyszer írjak hülyeséget, és mindig lesz egy okos, aki örömet talál abban, hogy kijavíthat. És én is megkapom a választ. A kecske is jóllakik, és a káposzta egója is hízik. Or something like that... :-)

Akikre büszkék vagyunk

Én. És én, és én és én. No meg én. :-)))
A reggeli vallás vizsgám 4-es lett.
A bácsi lejött 8.05-re, én meg bementem a terembe, gondoltam a többiek utánam jönnek, leül mindenki, és aki bent marad, az lesz az első. Péter bácsi kérdezte, "Akkor Ön lesz az első?".
Szétnéztem sé a hátam megett senki. :-)
Én voltam az első. Nem volt nehéz szerencsére.
Utána tanultunk a lányokkal, ittam kv-t meg kapuccsínót, meg szendvicset majszoltam, meg számoltunk funktorokkal, meg minden finom filó diszciplina dolog.
Bementünk a vizsgára, és amikor kijöttünk egy óra elteltével elfutotta a vörös köd az agyamat. Mert hogy akkor jöttem rá, hogy a tanár egyik kérdése becsapós volt, egy másikra meg nem válaszoltam, mert az pont abban az apró betűs részben volt, amit nem néztem meg.
Mire hazaértem már elkönyveltem magamban, hogy megbuktam. Mikor megláttam, hogy 4-es, a megkönnyebbüléstől bőgtem. Mégsem lesz olyan rossz az átlagom.
Már csak a pénteket kell túlélnem.
Utána költözés, meg megyek gitárra, meg megyek színházba, meg ha minden igaz, megyek alapvizsga előkészítőre, ami ingyenes, de a sulis hetek között lesz. Nem árt egy kis francia ismétlés. Időt spórolok, ha abban az időszakban teszem le, amikor fent lakom majd.
Csak a pénteket kell túlélnem, csak a pénteket kell túlélnem...
Meg megtudni a 2 szombati filó vizsgám eredményét.