Ma...

Soppingoltam ma egy kicsit, szert tettem egy integetőcicás mobildíszre, kép mellékelve, és potom pénzért 3 nagyon szép felsőre. Máris imádom azt a kínait, ahol az utóbbi 3-at vettem, és az lesz a törzshelyem. A következő egy szép kék esernyő lesz, amit veszek, mert a nagy hóesős, szélviharos napon háromszor csavarta ki a kezemből a szél a régit, és mérgemben kidobtam. De sebaj, úgyis rossz volt már.
Láttam egy gyönyörű fekete Ferrarit, egy néger pasit, akin női kitömött melltartó, és felcsatolt nyanyafenék volt, egy gimis párt, akik közül a lány sírt, a srác meg átölelte, bárányfelhőket úszni az égen, sok embert, akik ezt a gyönyörűséget mind nem vették észre, és néhány fiatal lányt egy ruhaboltban, akiknek olyan üres volt a tekintete, mintha üveggolyó lett volna a szemük helyén.

Észrevettem, amikor lehangolódtam, és vissza tudtam zökkenni a könnyed hangulatba. Kipihenten ébredtem reggel, és az egész napomat átitatta a tavasz. Végre lebeghet a kabátom a könnyű szélben, süti a nap a hátamat, és nem kell kilós súlyú meleg ruhadarabokat viselnem. Csicseregnek a madarak, és remélhetőleg a fák is rügyeznek.

Boldog tavaszt mindenkinek!

Igazság!

Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni!

Reg

Alapvetően nem is tudom, milyen vagyok, és ezzel a vitát lezártam.
Regeneráló alvásra van szükségem minden naaaaap.
Tesóm tegnap este itt csövezett, érdekes "transzcendentális" élmény volt. :-)
most megyek regenerálódni!

Én?

Alapvetően azt hiszem, hogy én egy eléggé irigy és bosszúálló ember vagyok.

Amúgy meg most magam
alatt vagyok.

Hét vég!

Kultúrcsaj voltam, de amilyen pörgős volt a hetem, plusz ahogy lüktetett a tegnapi napom, olyan "lekvár" vagyok ma. Nem bírok felébredni, két alvás között eszem, és egyéb szükségleteket végzek. Most egy picit jobb a helyzet, de ez a nemlétező front engem igenis padlóra küldött.

Jó lenne egy kis eső, hogy változzon egy kicsit az idő.

Néztem Dr. Házat, meg Beugrót, tegnap eszméletlen sokat sétáltam, néztem kiállítást, már tudom hol van és hogy néz ki. Vettem egy könyvet, főztem, ettem nem kis mennyiséget, láttam Rudolf Pétert és Györgyi Annát a Centrál színház környékén, vettem magamnak egy szál szépséges rózsát, megreparálom az összetört lámpámat.

Ennyi a hétvégére, jövő hétre megpróbálom betervezni a legkevesebb dolgot, mert megint kezdődik a koncentrálképességem visszafejlődése, és esik ki minden a kezemből.

Kult!

A kultúrális ingerek dömpingje ezen a héten kezd ellenem fordulni. :-) Színház, mozi, dumaszínház, bábelőadás, könyvtár, kiállítás, újabb bábelőadások.
Mindezt egy hét alatt.
Ember legyen a talpamon...

Dilemma!

Mi lenne velünk jelzők nélkül?!!

Nézz!

Satoshi Kon, a Perfect Blue című anime thriller rendezőjének második filmje leírhatatlan. Mély, intenzív, drámai barangolások az emberi agyban, íjesztő képsorok, és mindezt egy remek minőségű letöltésben élvezhettem.
Csodálatosak, és lélegzetelállítóak a Kon filmek, bár csak kettőt láttam eddig, de majd szerzek még többet is, mert nem hogy animének, de filmnek is kitűnő, hála a csavaros forgatókönyvnek, és annak a különleges érzésnek, ami a hatalmába kerít.

Paprika egy doktornő másodlagos énje, aki segíteni próbál pácienseinek, egy különleges álomfejtő módszerrel. Míg Chiba doktornő merev és rideg, nehezen mutatja ki érzéseit, Paprika kislányos és felhőtlen énje mindenkit rabul ejt környezetében, és segítséget nyújt a gyógyulásban. Egy forradalmi találmány elrablásakor azonban elszabadul az álmok birodalma, és Paprika elindul, hogy megtalálja azt, aki a saját álmát mindenki másévá akarja tenni...

Magány!

Ma "hazafelé" menet elkapott és torkon ragadott egy érzés. Olyan szörnyen vágytam arra, hogy valaki egy kapualjból szóljon hozzám, nem akarok-e felmenni, cserébe ő megmelegíti a lelkemet. Néha nem is veszem észre, és csak úgy hirtelen rám tör a csendből az a viszketős és torokkaparós érzés, hogy most valaki melegítse meg a lelkemet.
És közben mindent olyan szomorúnak láttam, és megöleltem volna, mint a járda szélén azt a fát, amelyik ráhajol a lámpaoszlopra, mintha ő nyújtaná azt a magányos fényt felém a csupasz ágaival.

Ha lenne bátorságom, megölelnék minden, utcán szembejövő embert, aki kicist is kedvesnek tűnik.

Ilyenkor mindig viszketek belül. Mintha a húsom(ban)...

Gondolatok!

Ma volt sok okos, szép és esztétikus gondolatom, de nem volt a kezem ügyében toll. Meg papír sem. A fejem nem jó jegyzettömb, hamar kiesik belőle minden. Még akkor is, ha tudom, mennyire jó a memóráim. A gondolatokat akkor kell megfogni, amikor még frissek és ropogósak. Felmelegítve már nem jó. De örülök, mert most termékenynek érzem magam. Függetlenül a végeredménytől.

Szóval tisztában voltam azzal, hogy ez az állapot, és az érzések nem tartanak sokáig, ezért a megtartás és a későbbi felejtés helyett elengedtem őket.
Azt nem tudom, hogy létezhetnek-e magukban. Ha nem, akkor most valaki más fejében/szívében kell lenniük. Remélem örül nekik.