BorítÓ!

Engem is utolért a "fiktív borító" mánia.
A lényege, h három lépésben különböző online forráshelyekről lementett adatok alapján szerkessz magadnak egy zenekar új albumához egy fiktív borítót.
Az alábbi szöveget a következő helyről kölcsönöztem:
http://aszerk.freeblog.hu/archives/2009/02/22/Na_es_a_tied_milyen/

"1. menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.
2. ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.
4. Opcionális: minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a 3 összetevőt."

Direktlinkek a szerk blogjában is elérhetők, egyszerű szövegszerkesző a Paint, én GIMP-et használtam. A mai borító, ami a kedvencem lett:


Az az eszméletlen, hogy olyan találó kreációkat ad a véletlen. :-)
Én azért szeretek ezzel eljátszani, mert annak ellenére, hogy nem tartom magam kreatív alkotónak, ezzel az egyszerű technikával olyan borítókat készíthetek, ami büszkévé tesz. Pedig csak 3 önmagában létező dolgot illesztettem össze a véletlen segítségével. Jó játék! És mindenki csinálja! Játszatok ti is!

Bennem...

Végigpásztázod a szobát a sötétben is holdként világító szemeiddel, és olyan, mintha engem néznél. Végigsimítod a bútorokat, és olyan, mintha az én bőrömhöz érnél és simogatnád.
Felkapcsolod a villanyt és fény költözik belém. Lefekszel az ágyra, és érzem a tested nehezét.
Otthon érzed magad. Bennem.

Minden napok!

Hogy kissé kellemesebb vizekre evezzek, ma kirúgtam a hámból, és Burger Kinges kaja kíséretében lakótársnőmmel megtekintettük a kissé holdkóros macsek kíséretében a Bazi nagy görög lagzit. Készülve az útra. Aztán jött a forró csoki! :-) Bűnöztünk, de jól esett nagyon.

Mostanság rászoktam a főzésre is, hetente egyszer legalább főzök valamit, és olyan jól esik pepecselni a konyhában! Hétvégén, ha lesz időm, mézes-mustáros csirkét fogok csinálni, saját kotyvasztású szószból.

Kaptunk bent az irodában nőnapi virágot, szépséges harangvirág egy nagyon ízléses kaspóban. Végre valami igazi virág, ami tetszetős, és szép a szemnek is. :-)
Meg kaptam hóvirágot is!

Tesóm tegnap hirtelen meglátogatott, és olyan vendégmarasztalónak bizonyult a szoba meg a kiscica, hogy alig akart elmenni. :-)

Ha lesz erőm, még gyakorolok egy kis gitárt.

Fal!

Honnan is ismerném az embereket, amikor önmagamat sem ismerem? A fal, amit mindenkibe belelátok, valójában bennem van.
Nem várhatok barátokat az élettől, ha eltolom magamtól az embereket, valahányszor csalódás ér, amivel nem tudok megbirkózni.
Nem várhatok életet és szeretetet az élettől, mert eltolom magamtól az életet, valahányszor csalódás ér.
Szégyellem azt, hogy nem bírok megbírkózni sem a magam, sem mások érzelmeivel. Nem biztos, hogy meg kellene, de nem tudok velük mit kezdeni. Falba ütközöm, és ezt én építettem még nagyon régen.

Valahogy onnan tudom, hogy ez most igaz, hogy nem félek. Nem vagyok elkeseredve. Nem vagyok szomorú, sem dühös. Semmit sem érzek, csak a nagy tanácstalanságot.
Fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel. Nem érzek késztetést, hogy megváltoztassam, helyrehozzam magamban ezt. Nem érzek semmit. Csak hogy nem tudom, hogyan tovább?

Gondolatok!

Úgy érzem magam, mint akit összerágtak, aztán jól kiköptek.
A Ferenc tér gyönyörű, és segít az ilyen rossz helyzetekben.
Ha olyan a világ, amilyennek mások szemén keresztül látom, inkább nem akarom megismerni.

Az a legnagyobb problémám, hogy mindig másokon keresztül érzem, hogy létezem. És nem találom önmagam. Ha pedig azt hiszem, megtaláltam, rájövök, hogy ez sem az, és ilyenkor ez mindig nagyon fáj. Mindenesetre soha nem fogom hagyni, hogy mások mondják meg milyen a világ. Lehet, hogy fiatal, tapasztalatlan, egyesek szerint naív vagyok. De ha mások ezt gondolják, akkor beragadnak egy olyan világba, amiről tudom, hogy nem létezik.

Csak utálom, ha szétrombolják a világomat. Utálatos, ha valaki úgy bizonyítja az igazát, hogy közben végigsöpör másokon. Akkor az, amit bizonygat, igaz lesz. De milyen áron? Megéri?

Ék szer!

Megvettem! Olyan klassz az üzlet, gyönyörű gyűrűk meg egyéb ékszerek vannak, borzasztóan jól esett már nézelődni is! Az a legjobb az ékszerbolti nézelődésben, hogy tudom, soha nem tudnám az összeset olyan szívesen hordani, de így, egy rakáson nagyon jól néznek ki, és teljesen feltöltődöm, ha egy halom ilyen gyönyörűség között lehetek. A fényükből rám is ragyog egy kevés :-)
Szóval megvettem, és ígéretemhez híven fel is teszek róla képeket.

Oldalról:

Szemből:
Így fogom hordani. Szépséges ezüst. Amikor felpróbáltam, és megnéztem a kis tükörben, kibukott belőlem, hogy pont úgy áll rajtam, ahogy elkézeltem. Az eladólány csak mosolygott. Én meg most nagyon örülök, mert egy széséggel több van a szobámban. És hozzá kell tennem, hogy most akciós volt, és potom 1800 HUF-ért sikerült szert tennem rá.

Szipp

Jól telt a hétvégém. Néztem filmeket(Brazil, Orvlövész, Hivatali patkányok, Beugró), könyvtárban voltam, sétáltam, vásároltam, színházban voltam, főzőcskéztem.
Jó volt, pihenős, bár még elbírnék egy plusz napot.

Voszont nincs tíz perce, hogy eltört az asztali lámpám, a cseresznyevirágokkal díszített. :-( Nagyon régen nem voltam ennyire szomorú. A foglalat még meg van, de az üvegbúra ripityára tört. Majd valamit csinálok vele, készítek rá egy másik búrát, de akkor is érzelmek kötöttek ahhoz a lámpához, és kicsit most rossz.

Nézz!

Most nézem a rég elkezdett, de be nem fejezett Terry Gilliam féle Brasil 2. felét. És az utolsó 15 percben felfedeztem egy gyönyörű jelenetet.
Filmtörténeti jelentősége van Eisenstein Patyomkin páncélos című filmjében az ominózus "babakocsis" jelenetnek, amikor is a lövöldözés során egy anya elengedi a babakocsit, amely benne egy gyermekkel legurul a lépcsőn.
Na most észrevettem, hogy eme jelenetet Gilliam is feldolgozta, és egy ugyancsak lövöldözős jelenetben egy lépcsőn lebucskázó takarítógéppel helyettesítette be Eisenstein babakocsiját. Azért ez valahol gyönyörű. :-)

Ünnep(ek)!

Boldog nőnapot kívánok minden kedves nőtársamnak, és egyben boldog születésnapot kívánok Boginak és Ádámnak, ha már így elcsúsztam vele! :-)))

Minden napok...

A nővérem rám parancsolt, vastag betűkkel, hogy írjak blogt. Úgyhogy írok. :-)
Kihevertem a betegséget, most már tényleg. Ennek örömére ma voltam gitárórán.
Remélem később rá tudom venni magam, h gyakoroljak.
Most kicsit fájnak az ujjaim.

Már meg vannak a boltok, ahol vásárolok, és az is, hogy mit hol veszek meg. Van egy nagyon tré CBA a szomszédos Ramada szálló mögött, ott van jó víz. Az egyik szobanövényem kipusztult, vennem kellett másikat. Egy bétel pálma lett a győztes. Szép nagyon, ezt nem fogom átültetni, mert a tápanyagszegény talajt kedveli. Van egy gyönyörű Fellini poszter a szobámban.
Az Édes élet rajzolt plakátja, rajta Anita Ekberg és a cigarettázó Mastroianni. Borzasztó szép, és illik a szoba hangulatához. Csütörtökön megyek haza és egészen szombat délutánig maradok. Akkor jövök vissza, és megyek színházba. Az osztálytársam, aki most beteg, még nem tudom, hogy eljön-e, de ha nem, akkor megint egyedül megyek, és rajtam marad egy jegy. Remélem nem így lesz.

A fülbevalóra még mindig vágyakozom, de ez direkt van, mert kell valami, amire vágyakozhatok. Fenntartom az érdeklődésemet, és ha még kint van a kirakatban, amikor megyek haza, megcsodálom. De nem fogják megvenni előlem, úgyhogy még várok egy kicsit, hogy teljesen szerelmes legyek belé. :-)

A munka megy, a szokásos mederben folyik, hol szembesülök egy-két idiótával, akik az alap dolgokkal sincsenek tisztában, hol meg magam vagyok(és elhagyott... :-D ), és csinálom a dolgom.

No, helyzetjelentésnek ennyi.

Ja, véletlenül szénsavas vizet vettem mentes helyett. Megzavarnak a lepusztult környezetek, mint a CBA. Nem baj, majd kirázom belőle. :-))))

U2-t töltök/hallgatok, HUgh Laurie-t olvasok, és remélem nemsokára hallgathatok is. :-)

Elutaltam az első igazi lakbért.

Kezdek felnőni, és borzasztóan imádok egyedül a szobában ücsörögni, és akár bámulni a falat.