Gondolatok!

Nos hosszas görcsölést követően kicsit kevéssel a nulla szint alatt van a testem energiaellátottsága, de valahogy elmúlt. van egy elég komoly problémám, és rájöttem, hogy az egyetlen megoldás, ha fejben elképzelek néhány eseményt, momentumot, beszélgetést. Sajnos többet nem tehetek, mivel itt a cselekvés nem sokat nyom a latba.

A görcsölésben meg csak folyamatosán azt sikítom némán, hogy mit nem akarok. De akkor most elkezdem, hogy mit akarok, és hátha ez segít. Mert odáig nem jutottam el. Akarom, hogy minden működjön. Elsőre ennyi. A többit majd elalvás előtt folytatom.

Pedig ma issteni savanyúságot ettem. Az a leges legkedvencebbb kedvencem. Savanyú vagy kovi ubi, kisdinnye, gyöngyhagyma, káposzta, csalamádé, almapaprika, cékla, vegyes savanyú, amiben van kicsi csöves kukorica meg még sorolhatnám. Ha valaki meg akar lepni, vegyen nekem finom savanyúságot. :-)

Szóval ma ettem, de az sem használt. Valahogy azt érzem régóta, hogy siklik ki az érzelmi életem, de nem tudok ellene tenni. Eddig. Mert ha azon görcsölök, hogy nem megy, akkor nem is fog. Igeni kell, hogy elvárásai legyenek az embernek. Sőt, konkrét elképzelései. És nem a "De jó lenne, ha..." kezdetű mondatrésszel bevezetve, hanem az "Ez lesz, és kész" kezdetűvel, fűszerezve egy kis "akarom, hogy így legyen, és így is lesz"-el. Megpróbálom, végülis ennél többet nem veszíthetek. Eddig is sivár volt az érzelmi életem, sokkal rosszabb nem lehet.

Elemezz!

Ma olvastam Platón baralanghasonlatát, többé kevésbé eredeti fordításban. Nagy koponya volt, az már biztos.
A hasonlat lényege, hogy élnek emberek láncokba verve egy barlangban, és a valóságot árnyként érzékelik csupán. A valóság nekik a bilicsekkel és árnyakkal, mozdulatlansággal tarkított élet. A feltevés kedvéért valakit kirángatnak a barlangból azok, akik tudnak mozogni, és a valóságban élnek, ami először nagyon kellemetlen neki, de miután megszokja a valóságot, nem akar többé visszamenni a barlangba. De eszébe jutnak a társai, visszamegy a sötétbe értük. A többiek azt hiszik, megvakult, és nem hisznek neki.

A feltevés szerint az ember azt hiszi valóságnak, amiben él. Ki lehet egyeseket ráncigálni saját valóságukból, hogy aztán észrevegyék, mennyivel teljesebb az, amit mi mutattunk nekik. vannak, akik soha nem akarnak majd kiszabadulni saját valóságukból. De Platón nem írt arról, hogy mi van akkor, ha valaki megtapasztalja a valóságot, de nem várja meg a kellő időt, hogy megszokjon mindent, és visszamenekül a barlangba. Azt nem mondta, mi van akkor. Gondolom társai éltetnék, hősként ünnepelnék, hogy visszatért. És aztán? Vajon vágyakozna a másik valóság után, hogy megtudj, milyen az valójában? És mi van akkor, ha valakit nem kirángatnak, hanem magától szabadul meg a láncoktól, és megy ki a fényre?

Platón erről nem beszélt.

Biztos?

Valami fogódzó csak kell, hogy tudjam, van biztonság. Ha nincs, akkor szabadjára engedem az összes félelmet, ami bennem lapul. ( azt mondjuk nem tudom, hogy utána elmenne-e vagy maradnak)

Pihi és filmek!

Na, jelentem a citromkúra segített, és a nehezén túl vagyok. Már nem akarok egész nap aludni, csak feküdni. Mág fáradok, de ma kialszom magam este, és ami jó az ülőmunkában, hoyg egész nap alig kell felállnom. :-)
Néztem Inuyasha filmet, meg Black Jack című animét, meg egy elvileg vígjátéknak titulált Brittany Murphy filmet, ami pocsék volt. Valahogy ösztönösen megérzem, mi a jó film Na ez még ha akarták volna, akkor se lett volna jó.Címe magánürügy. Volt benne néhány jó színész, de nem segített. Akart lenni vicces és szatirikus csaj film, idióta és idétlen csajfilm lett. Volt benne félresiklott médiakritika, sallangos és felesleges dialógusok, pocsék színészek, rosszul megírt karakterek, és egy csipet mai amerikai társadalmat és törtető nemzedéket kifigurázó mondanivaló.
Tanulság. Szarból nem lesz arany, és különben is moss kezet utána!

Meghalt Paul Newman!

Nyolcvanhárom éves korában szombaton New Havenben meghalt Paul Newman világhírű amerikai színész. A filmvászon legendás alakjával rákbetegség végzett.

Forrás: metropol.hu

Dátha 2

A nátha legjobb ellenszere, ha ágyban fekszel, citromos vizet vagy teát iszol és Gilmore Girlst nézel órákon át. Ma már kezdek kilábalni belőle azt hiszem, bár még egy délutáni alvás bele lesz kalkulálva a mai napba.
Végre tisztességesen el tudok olvasni minden hírportált, ami érdekel, legyen az bulvár, avagy komolyabb hír. Olvasgatok is, meg sok zsepit használok. Remélem már holnap lesz annyi erőm, hogy tudjak menni dolgozni. Ha a héten nem lesz más elfoglaltsgom a péntekin kívül, akkor nagyjából ki tudom majd magam pihenni.

Hát ez most annyira nem sikerült...

Firefox 3.0.3

Sok minden változott a Firefox 3.0-ás széria körül a Firefox 3.0.2 tegnapi megjelenése óta. A jelszókezelő bugja miatt nem maradhat sokáig a beharangozott update. A probléma az ékezetes domainnevű weboldalakat, illetve az ékezetes felhasználóneveket és jelszavakat érinti.

Mike Beltzner tudósítása szerint a Firefox 3.0.2 hibáját csak a közzététel után vették észre. A Firefox 3.0.2 nem minden esetben okoz galibát. A hiba csak akkor lép fel, ha a domainnevekben vagy a jelszókezelő által elmentett felhasználói nevekben vagy jelszavakban ékezetek is előfordulnak.

Ilyen esetekben a jelszókezelőben mentett adatok elérhetetlenek lesznek a felhasználó számára. Emellett új adatok sem tárolhatók el a jelszókezelőben, ami így kikapcsoltnak tűnik. Beltzner megnyugtatja a felhasználókat, hogy az adatok nem vesztek el, hanem továbbra is a merevlemezen találhatók. Egyelőre nem születtek javaslatok arra, hogy a Firefox 3.0.3 kiadásáig mit tehetnének az érintett felhasználók.

A Firefox 3.0.3-at a legutóbbi hírek még szeptember végére, október elejére ígérték, bár most úgy tűnik, hogy máris terjed az automatikus frissítésen keresztül.

Ünnep!

Boldog születésnapot Google!

Dátha!

A napokban volt egy gondolatom, hogy lehet, jobb lenne elmenni táppénzre, mert ki vagyok merülve. De utána eszembe jutott, hogy mégse lehet, mert egyrészt kevesen vagyunk, másrészt most suli, jövő hétvégén meg fontos elfoglaltság vár rám. De erre már valahogy ez a gondolat nem volt valami fogékony, csak az első felére, mert 2 napja náthás lettem. Szépen, csendesen, orrfújósan, 12 óra alvást kívánósan, és az egész világot a pokolba küldősen. A mosolygás és egyéb kedves dolgok nehezemre esnek. De a tennivalók várnak, úgyhogy jól megszívtam. Na jah, a gondolat teremtő ereje.
A többiek meg még fájdítják a szívemet, hoyg ilyen kiállítás, olyan koncert, ilyen mozi, olyan elfoglaltság. Nekem meg csak a szívem szakad meg, hogy ezeket mind nem tudom beütemezni, mert nátha, meg pihenés kell, meg ott a munka, meg a suli. Klónoztatnom kéne magam.
Ebből az állapotból persze sokat tanulok. Például hogy az emberek nem tolerálják, ha valaki beteg, és kevésbé fürgén mozog, a metrón és a vonaton ugyanúgy fellökik. Még jó, hogy nincs megkülönböztetés. Még jó, hoyg nem kell öreg néniknek magyarázkodnom, hogy miért foglalom el az őket jogosan megillető helyet.
Az fix, ha az embernek nincs kocsi, tömegközlekedésben ne számítson könyörületre.

Kéne egy kis pihenés...

Folyamatban!

Nos, úgy tűnik megoldódott a kutyás ügy, vagyis inkább folyamatban van.
Szóval még régebben kikerestem egy gyepmester telefonszámot, amit aztán senki nem hívot fel.
Mint később megtudtam, ma reggel anyám kiment az utcára felszedni a leesett diókat, és a kutya megbújva az egyik kint parkoló kocsi alatt, el kezdett felé rohanni. Ha anyu nem kezd el torka szakadtából üvölteni, akkor neki is ugrik. Na erre felhívta a számot, kiderült, hogy a sintér bérmentve kijön, mert az önkormányzat fizeti.
Ki is jött. Már elsőre lehetősége lett volna elvinni a dögöt, de egy idióta vénasszony az utcában elkezdett rikácsolni, hogy ne vigye mert ennek meg annak a kutyája. Ami nem is volt igaz, de ezzel jól elbizonytalanította a pasit. A végén a kutya elbújt, és a sintér második alkalommal sem tudta elkapni.
Addig lesz kihívva viszont, amíg el nem tudja fogni, remélem minél hamarabb, mert nem ez az első eset, hogy valakire támadt, mint kiderült, ha éhes, akkor vadul, és idegbeteg módon ugat meg rohan mindenkire. Gondolom arra nem, aki ad neki enni...

A lényeg, amit szintén ma tudtam meg, hogy az utca másik oldalán lévő sarokházhoz tartozik. Annó valami idióta nő, akit most azt hiszem legszivesebben felpofoznék, és jól megrugdosnék, megvette a házat, és azóta kiadja mindig más embereknek. DE!
Volt ott két kutya. Mivel volt, hogy hónapokig ki sem jött senki, az egyik éhen halt, vagy bedobtak neki valami mérgezett húst. A másik valószínű akkor szökött ki, amikor valaki kijött a házhoz. Anyám elmondása szerint a méteres gazon kívül a kutyaszar is áll az udvarban, és rohadt szagot is érzett. Az egyik szomszédnak, mint kiderült, meg volt a tulaj száma, és amikor felhívta, hogy kint a kutya, azt a választ kapta a nőtől, hogy ő most nem tud mit csinálni, mert külföldön van.
Hogy rohadjon meg az az ember már az anyja méhében, aki egy kutyával ilyet képes tenni. Nem merek bele gondolni, hogy milyen ember lehet. Nem szólva arról, hogy az érdektelenségen kívül a másikat hagyta éhen dögleni. Nem csodálom, hogy most már ez a dög kezelhetetlen és vad mint a fene. Remélem a sintér minél hamarabb elviszi, ott legalább garantáltan kap enni.

Hát drágáim ilyen emberek élnek itt nálunk.