Jegyek!

Kis szünetnek indult, és Kultúrház meg Panoráma megtekintés lett belőle. De azért jól haladok a "bazi nagy filozófia könyv" feldolgozásában.

Ami hála a jó istennek, nem sürgős, ezért tudok vele jól haladni. A decemberi vizsgáknak vége, a kezdeti beadandó 5-öshöz társult még egy művtöriből, és 2 db 4-es filmből(amit erősen szégyellek, hoyg csak ennyi lett) és egy informatikából. A másik hat vizsga, 3 filozófia, oszichológia, társadalmi kommunikáció meg vallás januárra marad. Ha tartom ezt a tendenciát, és időben elkezdek tanulni, ami nálam tegnapot jelent, akkor nem fogok átcsúszni a fizetősök közé. Amit nagyon nem akarok, de eddig, bármennyire is tartottam a közelgő eseményektől, még minden a megérzéseim szerint alakult, ami azt jelenti, hogy hallgatnom kell rájuk. Szval maradok államis, és ez így vagyon jól. Ámen.
Karácsonyra mindenkit megdobtam pénzzel, de azért kapnak kicsi meglepiket is, úgyhogy ezt is letudtam. Nincs időm a sztrájk miatt vásárolgatni, csinálja, akinek két anyja van... Vajon van ilyen? :-)

Ma kirúgtam a hámból, mert anyu féle isteni fasírtot lakmároztam, és filmet néztem, meg fogok is. Karácsonykor halászlé és bejgli lesz.
Alig várom, hoyg túl legyek a januáron, mert akkor már elkezdhetem fizikailag is és nem csak fejben a költözködést.

sár és mocsok!

Hogy én hogy utálom, hogy mások a végletekig tudnak rám hatni. Ma is az történt, hogy valaki egyetlen mondatával levert a porba, és nem tudtam visszakapaszkodni.
Utálom, hogy így hagyom másoknak, hogy tönkretegyenek. Vagyis hogy hagyom másoknak, hogy csináljanak olyan dolgokat, vagy mondjanak olyan dolgokat, amelyekkel én azt hiszem, hogy tönkretesznek.

...!

Pici tanulásba beillesztett blogolás.
Művtörit nyálazom, amúgy nagyon érdekes, csak az évszámok bemagolására nem vagyok képes egyelőre.
Tegnap meg volt az első vizsgám, informatika. Olyan csaj ült mellettem, aki tényleg nem készült semmit, az órán sem volt bent, még a writer megfelelőjét, a word-ot sem tudta kezelni, és már a vizsga felénél olyan pánikban volt, hogy majdnem bőgött. Tiszta idegbeteg volt. Úgyhogy a saját vizsgámon kívül az övének a felét is megcsináltam.
Az enyém, ha nagyon lepontoznak, a legrosszabb esetben egy hármas lesz. A többi szerintem jól fog sikerülni, csak tudjak rendesen tanulni rá. Csak idő meg energia kell, de mivel nem akarok abba a 10%-ba esni, akik állami támogatásből fizetősbe csúsznak át, fel kell kötnöm a gatyaszárat.
Meg rájöttem, hogy ha valaki negatív dolgokat hallott a suliról, az abszolút nem az intázmény, a tananyag vagy a tanárok hibája, hanem maximálisan az ottani diákoké. Ennyi nemtörődöm embert nem sok helyen látni, pedig a suli maga tök jó!
Bár ugye egyesek szerint CSAK egy főiskola, meg ház NEM EGY ELTE...
Na lépek kv-t főzni, meg tanulni...

IXOS CUBE TRAVEL!

CUBE mániám hatására újabb gyönyörűséggel hozott össze a sors.
Íme a hordozható mp3 lejátszókhoz készített utazó hangfal, méghozzá CUBE kivitelben.
Fekete, rózsaszín és fehér színekben vehető meg, a kocka oldalai funkcionálnak hangszóróként, bele van építve egy USB és egy jack dugó bemenet is, és tölthető aksit mellékelnek hozzá. Utóbbit, a kivitelezése miatt még nem sikerült azonosítanom, pontosan hogyan és miért tölti, de hát az örök szerelem titka is a lassú vagy örök kiismerhetetlenség.
Az ára magyar Forintban még nem született meg, amazonon illetve a gyártótol megrendelve 13 és 23 dollár között mozog. Hát nem olcsó a kicsike, de nagyon formás. Újabb szerelem ez!

Cím...

Hát régen voltam ennyire szarul, mint ma.
Nem fájt a fejem, de lüktetett egész nap, délelőtt óta húzott, nyomott meg minden egyebet csinált. Szédültem, mint a fene, aminek az instabilitás, lassú beszéd és járás és az állandó kapaszkodás meg támasz keresés volt az eredménye. A hányinger már a szédüléstől volt. Délutánra annyira rosszul lettem, hogy többször rámjött a visszafolythatatlan sírógörcs.
Az ég tudja, mitől.
Bár nem nagyon látszott rajtam semmi, mert nem nagyon kérdezte meg senki, hogy mégis mi van velem. Biztos elkönyvelték, hogy fáradt vagyok, vagy rossz kedvem van. Pedig a végén már majdnem belegebedtem, annyira rossz volt. És az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam vele mit kezdeni, mert front miatt volt, amin segíteni csak alvással lehet.
Szerencsére, amint hazaestem, lefeküdtem, és bár most is iszonyat kába vagyok, és úgy érzem, egy nagy pamacs vattacukor van az agyam helyén, azért gépelni már tudok, és a látóterem sincs beszűkülve.

Amikor nagyon rossz volt, eszembe jutottak régi hasfájós emlékek, amikor még a fájdalomcsillapító sem használt, és azoon imádkoztam percenként, hogy legyen már vége. Hát rég volt.

Csak csendben jegyzem meg, és inkább magamnak, hogy a szédülés fizikai tünetének lelki oka lehet, ha az ember úgy érzi, nincs támasza...

1, 2, 3

Fenejó napokat élek. :-) Az általános fráadtságot megtörni látszik, hogy újra van kvfőzőm. Nem javult meg, hanem ki lett cserélve.
És volt jövőhétre beütemezett karácsonyi csoportos ajándékozáshoz húzás is.
Meg jó a kedve a melóhelyen.
Meg úgy minden olyan nagyon...

Igazi.

Ja és megjött az első vizsgajegyem. Jeles. :-) Beadandót írtam a középkori egyházi és világi zenéről. Persze kisebbíti az örömöm, hogy mindenkinek eddig jeles lett... :-)
Szombaton első vizsga. Következő szombaton még kettő, aztán januárban a maradék 6.

Na ideje volt...

Na csak megtörtént, amire számítottam!
Elkiabáltam, amikor azt mondtam, apám jól reagált a költözés tényére.
Mutattam neki a macskusz képét, akivel és Norival együtt fogok lakni.
És a semmiből egyszercsak elkezdte mondani, hogy azért a helyemben elgondolkodna azon, hogy az a pénz, amit kiadok albérletre, az fél év alatt félmillió forint, és ha meg van a lehetőségem a spórolásra, teszem azt egy év alatt ez az összeg, vagyis egymillió forint, akkor értelmetlennek tartja, hogy nem takarítom meg. És persze ezt is helyesen és alattomosan csinálj, a semmiből, mintegy legbőlkapott ötlet, amit egyre többször fog előhozni egyre erőszakosabban. Persze azért hozzátette, hoyg én tudom, mit csinálok. De hát kinek nem megy el attól az életkedve, ha burkoltan a fejéhez vágják, hoyg "Kislányom, mekkora hülye vagy! De te tudod!"

Nem érdekel. Leszarom a pénzt. Mindenkinek csak az a rohadt pénz a fontos, és senki nem veszi észre, hogy nem a pén a fontos, hanem az az érték, amit tulajdonítanak neki. Nem vagyok kotlós tyúk, aki csak ül a gyűjtött pénzen, és nem csinál vele semmit. Mégis mit érek egy millával? Egy év alatt megtakarítom. És ki tudja hogy 2 év múlva nem fog-e fele annyit érni? Az én fizetésemből annyit nem tudok összespórolni, hogy tényleg hitel nélkül tudjak venni egy lakást. És nem is akarok.

Olyan nagy kérés, ha az ember arra vágyik, hogy a szülei álljanak mellette? Hogy ne kelljen a döntése helyességéről állandóan győzködnie őket? Nem is értem miért csinálom. Olyan, mintha magamat akarnám meggyőzni arról, hoyg helyes, amit csinálok. Na de hát ki tudja, hogy helyes-e az, amit csinál? Csak a gyáva és lusta emberek ülnek szépen és nyugdotan, és győzködik magukat, hoyg az életük helyes...

Február!

Nos, úgy áll a helyzet, hogy februárban albérletbe költözöm. Közel van a munkahelyhez és a sulihoz is, úgyhogy időt mindenképp nyerek vele.
No de nem akárkihez költözöm, hanem Nórikához. :-) Bizony. Szép a lakás, jó helyen van és cica is van. Mi kellhet még. :-)
Itthon jól fogadták a hírt, bár a tesóm megjegyezt, milyen fura lesz, hogy nem nem fogok ott szuszogni az ágyban, ha bemegy aludni. :-)
Abban egyeztünk meg, hogy egy fél évig leszek ott, és ha anyagilag nem bírom, akkor hazajövök. Ugye ebben a "válságos" időszakban ki tudhatja. :-)

az erkölcs!

"...az egészséges, boldog ember sosem mondja meg senkinek, hogy mi erkölcsös, és mi nem. Sosem szól bele más életébe, mert megéli önmagát, és a létezés adta örömöket úgy, ahogy neki jó. Ha ehhez talál társat, akkor vele együtt teszi ezt, de nem próbál meg senkit magához torzítani."

Pillanat!

Ma volt egy olyan pillanatom, amely alatt úgy tudtam szemlélni a dolgokat, amik körül vesznek, mintha teljesen idegenek lennének számomra, és először látnám őket.

A 4 éve megszokott környezet teljesen új volt.

De amint ráeszméltem, hogy mi történik, a pillanat elmúlt, és újra úgy láttam mindent, ahogy szoktam.