Ez volt 2010... Ez lesz 2011!

Az évzárást ezúttal az év első, és nem az előző év utolsó napján teszem meg.
Munkás év áll mögöttem. Így hirtelen nem is tudom már, hogy kezdjem.

A 2010-es év a lelkemt tette leginkább próbára.
Egyszerre elvesztettem és megtaláltam az önbizalmam és a magamba vetett hitem.
Olyan barátokat szereztem, akiket soha nem fogok elfelejteni, olyan élményekkel gazdagodtam, amiket meg is oszthattam velük. Lett egy mentorom, aki segít, hogy mostantól nem magamat keressem, hanem a másokkal foglalkozás segítségével találjam meg önmagam. Ebben az évben lettem igazán nő, lettek barátaim, és jöttem rá arra, hogy nem szabad a vágyaink ellen cselekednünk, különben soha nincs esély arra, hoyg szeressük magunkat és boldogok legyünk. Nehéz egy év volt, sokat szenvedtem, de rájöttem, hogy ez az év egy híd volt, amely a kapuhoz vezetett. Most itt állok a kapuban, kicsit félek, sőt, reszketek is néha.
De tudom, hoyg most már nem fordulhatok vissza. Átmegyek a kapun, és ebben az évben nagyon sok dolog fog megváltozni az életemben. Körülbelül 5 éve kezd nagyon nagy iramokban változni az életem. A mostani év azért lesz más, mert eddig mindig csak egy dolog volt, amely más lett vagy kiegészült. Most minden meg fog változni, ebben biztos vagyok.
Az életem egyes szakaszai olyanok, mint az oldalukra állított dominók. Ahogy egy eldől, dönti a többit is. Na ez az, ami vár rám ebben az évben. Az összes dominóm le kell döntenem, utána pedig újraépíteni a sort.
Tudom, hogy elveszítek majd valakit, nem is értem hoyg lehet úgy élni, hogy tudod, egyszer valaki nem lesz az életed része. Én folyamatosan ezt érzem, tudom, hoyg ez be fog következni, és félek tőle. De nem szabad, hogy a félelem az egész lényemet átjárja, különben nem lesz erőm, hogy ledöntsem a dominóimat.
Megbarátkozom a döntéseimmel, a felelősséggel és az életemben végbemenő változásokkal. Mert van, hoyg Tróját le kell rombolni, hogy aztán újra építhessük.

Vált Ozatok!

Valami megváltozott bennem. belül. Legbelül. Furcsa érzés. Vannak még félelmeim, vannak még stresszes időszakaim. Van még jócsomó megoldatlan problémám.
És ennek ellenére odabenn teljesen, halálosan nyugodt vagyok. Valami olyan nyugalom, ami kezd eltelni bennem. Egészen nagy területet hódított már meg. Nem is tudom meghatározni.
Csak azt érzem, amit Erika is mindig szokott mondani. Hogy törődnek velem. Fontos vagyok.
Pár hónapja én is átérzem ezt és tudom is. Nem lehet annyira negatív gondolatom magamról, ami ezt túlszárnyalná. Amint belesüppednék egy kicsi önsajnálatba, visszapattanok. Nem fog rajtam a rossz. És ez javuló tendenciát mutat.
Mélyebben is élek meg bizonyos dolgokat.

Azt hiszen tényleg eljött az idő, hogy ne magammal hanem másokkal foglalkozzam. És ezen keresztül magammal.

Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Eszmék és futtatások...

A tegnapi szóbelim sikerült, 4-est kaptam, az egyik beadandómat is kijavította a tanár, arra 5-öst adott. Az indiai filmes vizsgai megalázóan könnyű volt, kaptunk két borzasztó könnyű esszékérdést. Holnap megint lesz kettő írásbeli, azok már nehezebbek, nem nagyon szeretem a "stőrös" vizsgákat. Remélem hamar túl leszek rajta.

Aztán már csak egy munkanap, és este Nellivel színházba megyünk, este nála alszom, reggel sütünk-főzünk és délutánig hármasban karácsonyozunk. Juj de jó lesz :-D Már nagyon várom.

Ma délután volt bent a cégnél csoportkarácsonyozás. A mai bent töltött nap folyamán és a karácsonyozáson pár dologra rájöttem, amiket már mondtak mások is, csak nem akartam meghallani.
Az egyik, hoyg egészen rosszat tesz nekem ez a hely, mert olyannyira lerontja a hangulatomat, hogy legalább 10 évvel idősebbnek érzem magam egy bent töltött időszak alatt. A másik, hogy ne érzem azt, hogy közéjük tartozom. Leszámítva két embert, azok, akiket kedveltem/kedvelek elmentek már tőlünk, vagy ma nem voltak ott.
Már nagyon vágyódom máshová. De nem izgulok.

Elterveztem, hogy jövőre találok új munkahelyet, ahol több pénzt keresek és jól érzem majd magam. És utána lesz egy saját albérletem, ahol csak én fogok lakni. egészen jó tervek ugye? :-D

A segítő foglalkozásra tett kívánságaim is meghallgatásra találtak, hála Ab-nak. Köszönöm! :-)

El Ég Edetlen!

Azok, akik mindennel elégedetlenek, vagy csak ezt hangoztatják, valójában saját magukkal elégedetlenek, és ezt kivetítik a környezetükre. A megoldás az lenne, ha végre megbecsülnék az életükbe érkező jó dolgokat. De hát ki az, aki erre rá is jön magától?

Ve(zs)ga...

Kissé kimerült vagyok. De most legalább az agyam, és nem a testem van leterhelve, ami egy fokkal kellemesebb érzés.
Lassan de biztosan haladok. A szombati sulis nap nagyon jó volt, főleg, mivel nem volt a tanár, akivel egész nap lettünk volna, csak az utolsó órán. Beteg lett szegény, ezért az első két órát helyettesítették. Az első montázs óra, egy fiatal fazon volt, tök jó fej, nagyon interaktívan csinálta meg az órát és látszott rajta, h fontos neki, hogy megértsük, amit magyaráz. Aztán a filmtöri órát Báron tartotta. Konzultáltam vele, h még semmit nem haladtam szakdoga ügyben, megértő volt, megbeszéltük, hogy akkor beírja hivatalosan h már volt egy konzultáció, és akkor legfeljebb egy másik alkalommal jelentkezem, hogy mivel haladtam.
Amúgy egy igazi show man, imádom amikor vacak hollywoodi filmeket aláz a porba egy cuki megjegyzéssel. :-D Isteni jó fej, hülyére röhögtük magunkat az óráján. A kritikaíráson elővettük az én kritikámat is, ott már az a tanár volt, aki hivatalosan is tartja az órát. Volt néhány építő megjegyzése, de láttam rajta, h valami baja van a kritikámmal. De ha kapásból az osztályomból volt két ember, aki azt mondta rá, hogy ez így jó, ahogy van, és tetszik neki, akkor sztem a hétköznapi emberekhez eljutott, h mit akartam mondani. Elvégre nem a Filmvilágban publikálok.

Holnap déltől szóbeli, aztán fél 4-től indiai film vizsga. Kedden meló megint, aztán szerdán megint vizsga. Jahaaaj, csak lennék már túl rajtuk. Utána ha nem cseszem el egyiket sem, akkor még van kettő, és letudtam a vizsgaidőszakot.

Kár...

Hogy nekem milyen mocskos tud lenni néha a szám. Komolyan elképedek magamon, hogy én milyen színesen tudok káromkodni. :-) És a legnagyobb baj, hogy egy cseppet sem tudom magam szégyellni emiatt. :-)

Vizs Ga!

Mindig azt hiszem, hogy van az a pont, aminél már nem lehetek fáradtabb. De tévedtem. :-D

Meg volt a nagy vizsga, bácsi később jött, kivételesen jól jött, mert nem a hülye 28-as villamosnak beraktak egy olyat, ami a 3-as vonalán szokott lenni. Szóval késtem egy csöppet. Megírtuk a kemény 10 kérdéses röpikét, hát igen. Ugyanaz a bajom, mint a filozófia vizsgával. lehet h rövid és könnyűnek tűnik, de sokkal nagyobb az esély rá, h elcseszem. :-/ Mindegy, görbüljön, az a lényeg.

Ebédeltem Nellivel, elmesélte, h összejött egy fiúval. :-) Örülök, tényleg, jót fog tenni neki.

Most tanulok a holnapi céges angol félévzáró dolgozatra.

Ma...

Szeretek Erikához járni, mindig felnyitja egy-egy beszélgetésünk a szemem és néha nagyon vicces, néha pedig borzasztó nyomasztó felismeréseket élek meg.
Hazafelé a Blahán az aluljáróban vettem anyunak egy könyvet karira, pont olyat, amit szerintem imádni fog. Kis dráma, kis mediterrán hangulat megfűszerezve konyhafilozófiával.
Az aluljáróban belefutottam egy segélyszervezetbe, akik vagy tüntettek, vagy csak kivonultak és a hajléktalanoknak segítettek. Ha jól láttam ruhaosztás is volt, és egy páran doboltak, meg egyéb hangszerekkel verték az ütemet.
Nagyon jó hangulat volt, szeretem a dobokat, főleg, ha így tömegesen gyűlnek össze emberek egy kisebb csoport körül.

Ön MAgam

Azt hiszem rájöttem, hogy ha valaki nem adja önmagát, az amiatt van, mert fél, hogy mindenki rájön, milyen ő valójában. El kéne fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Viszlát értékítélet!