A héten annyit dolgoztam, mintha kettő emberből lennék minimum. De valahogy jót tett a szabi, és nem fárasztott le annyira. Van erőm élni, és bizakodni, ami jó dolog.
Tegnap voltam gitáron, és Sztivi megtanította a Kiskarácsonyt meg a Hull a pelyhest. :-) Mindjárt nekiállok gyakorolni.
Ja, és meg vam a babzsákom!!!!! Hétfőn szóltam a srácnak, és még aznap hozta is. Kicist ki volt bukva, mert a GPS-el sem talált hozzánk. Pedig hát nem bonyi. Szerintem. Nagyon kényelmes, iszonyatosan jó, azóta abban laptopozok, és a 2 órák csak úgy suhannak el, a fene tudja hova. :-D
2 hét múlva kezdődnek a vizsgáim. Pontosan annyi időm van még, mert jövő pénteken s szombaton suli van, következő hét szombaton 2 vizsga, azt követő szombaton megint kettő. Januárban pedig a második héttől kezdve minden héten lesz egy, vagy kettő, és 2 napot ki is kell vennem szabinak. Próbáltam a könnyebb tárgyakat felvenni előbb, hogy kari és szilveszter között a nehezebbekre normálisan tudjak készülni. Tehát decemberben 4 januárban 5 vizsgám lesz.
Ma találkoztam volna vadcsival, de mégsem jött össze. A délelőttöt viszont Nórival töltöttem egy kreatív műhelyben, ahol építéseknél használt PVC meg műanyag hálókat lehetett újrahasznosítás céljából táskának, pénztárcának meg egyéb jó kis használati tárgynak megvarrni. Nórinak sikerült hosszadalmas várakozás után egy szupi táskát összerittyenteni, persze nem mi varrtuk, mondom hál istennek. Nekem egy pénztárcám lett, kis helyes, ha kicsit elvarrom a szálakat, akkor nagyon klasszul fog kinézni, és feltöltöm a képet. Ha széthajtom, látszik rajta a HÉTFŐ felirat. A zsebén egy 10-es szám van.
Ja, és nem tudom, írtam-e már, de egy hete meghalt a kávéfőzőm, nem főzi le a vizet, és el kell vinnem a garival megcsináltatni. Szóval ma reggel ki kellett próbálnom egy coffe company kávét, mert az volt a közelben és rettentően kellett a kávé. És nagyon nagyon fínom volt! Lehet, rá fogok szokni, ha arra járok! A jövő héten biztos megyek a Kálvinra, mert ott találjátok ti is, az irish cat pub mellett. És bégelt is lehet kapni!!!!!
2008. november 29., szombat
2008. november 24., hétfő
...
Sikerült a legkevesebb idegeskedés és csekély másfél óra alatt feliratnom a gyógyszeremet, aminek határtalanul örülök!
Esik a hó, nincs oly hideg, és nagy szép látvány is! Kellemes volt a hóesésben sétálni, osztom Nóri véleményét. :-) Vettem egy fekete kardigánt, mert azom még nem vala, és mert kell a sok finom puha kardigán. Csizma is kéne, mert a mostani kicsit töri a lábam, de azt nem találtam. Sebaj, úgyis tudom, hoyg meglelem álmaim csizmáját!
Mi is van még, amit le akartam írni?
Ja igen. Gyászban vagyok, mert elromlott a KVfőzőm. Amit augusztusban kaptam, és csak 3 hete használok rendszeresen, hetente legalább 6x. Egyre kevesebb víz folyt át a tartályából, míg a végén már semmi. Nem lenne szabad ennyi idő után elvízkövesednie, úgyhogy ma becsomizom, és holnap elvitetem apuval a teszkóba, hogy csináljanak vele valamit. Vagyis először meg kellene kérdezni, hoyg van-e szervízük. Ha nem csinálják meg, akkor a maradék apu féle karipénzből meg a saját pénzecskémből veszek egy kicsi mokkakávéfőzőt, mert most, hogy napi szinten fogyasztottam a Segafredo-t, nem tudok presszókávé nélkül élni.
Amúgy apu karipénzét először félre akartam tenni, mert ugye gyűjtök a kocsira. De aztán úgy döntöttem, hogy egy részét befektetem, és veszek egy babzsákfotelt. Mert kellemes a deréknak, a nyaknak és jó kis zizegős hangja van, ami altat.
Ma reggel elég nehezen keltem fel a szabi utáni első munkanapon. Jól esett, hoyg ma végre tevékeny voltam egy kicsit, de azt is meg lehet szokni, hogy mindennap akkor kelek, amikor akarok. Bár az itthonlét hosszútávon az agyamra megy, de sajnos máshol nem tudok pihenni.
Kicsit a hideg idegesít, ugyanis nálunk a lakásban 22 fok van. este apu teljesen leveszi 18 fokban, mert szerinte egészségtelen 20 fokban aludni. Ha fázom, öltözzek fel. Ez is egy kedves hozzáállás. Ma mondott egy elég nagy hülyeséget. Miszerint minden plusz fok 10-15 ezer forinttal megnoveli a fűtésszámlát. Tehát ha én most 22 fokról felvenném a fűtést 24-re, akkor 30ezerrel többet kéne fizetnünk. Nem sűrűn normális, úgy érzem. csak az a baj, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki 3 pulcsiban meg takaróbal jól érzi magát, vagy nem fázik, de más igen. de ezt nem akarja megérteni, mert... Mert nem. arra bezzeg soha nem kér meg, hogy szálljak be a fűtésszámlába. Ebből tudom, hogy nem a pénzről szól ez az egész. DE hát ez így van, és amíg nincs saját lakásom, még el kell viselnem, hogy így basáskodjon felettünk. Az tuti, hogy én másképp csinálom. Nehogy már a fűtésen kelljen spórolnom! Főleg, ha majd gyerekem is lesz egyszer. Nehogy már ne tudjam megadni neki a minimális kényelmet, ami kell egy normális élethez!
Na ennyit az ügyekről és bajokról. Most szabadidőmben, amíg a vizsgaidőszak el nem kezdődik, önszorgalomból újra elővettem a helyesírási szabályzatot, nehogy már a oda nem figyelés miatt elírjak valamit! Ha egy kicsit foglalkozok vele, azzal azt érem el, hogy jobban odafigyelek cikkírásnál, és nem kapkodom el.
És a gitárt is gyakorolnom kell, mert mostanság elhanyagoltam kissé.
Megyek fodrászhoz is, és nemsokára a fogorvoshoz is el kell látogatnom.... Jáj
Esik a hó, nincs oly hideg, és nagy szép látvány is! Kellemes volt a hóesésben sétálni, osztom Nóri véleményét. :-) Vettem egy fekete kardigánt, mert azom még nem vala, és mert kell a sok finom puha kardigán. Csizma is kéne, mert a mostani kicsit töri a lábam, de azt nem találtam. Sebaj, úgyis tudom, hoyg meglelem álmaim csizmáját!
Mi is van még, amit le akartam írni?
Ja igen. Gyászban vagyok, mert elromlott a KVfőzőm. Amit augusztusban kaptam, és csak 3 hete használok rendszeresen, hetente legalább 6x. Egyre kevesebb víz folyt át a tartályából, míg a végén már semmi. Nem lenne szabad ennyi idő után elvízkövesednie, úgyhogy ma becsomizom, és holnap elvitetem apuval a teszkóba, hogy csináljanak vele valamit. Vagyis először meg kellene kérdezni, hoyg van-e szervízük. Ha nem csinálják meg, akkor a maradék apu féle karipénzből meg a saját pénzecskémből veszek egy kicsi mokkakávéfőzőt, mert most, hogy napi szinten fogyasztottam a Segafredo-t, nem tudok presszókávé nélkül élni.
Amúgy apu karipénzét először félre akartam tenni, mert ugye gyűjtök a kocsira. De aztán úgy döntöttem, hogy egy részét befektetem, és veszek egy babzsákfotelt. Mert kellemes a deréknak, a nyaknak és jó kis zizegős hangja van, ami altat.
Ma reggel elég nehezen keltem fel a szabi utáni első munkanapon. Jól esett, hoyg ma végre tevékeny voltam egy kicsit, de azt is meg lehet szokni, hogy mindennap akkor kelek, amikor akarok. Bár az itthonlét hosszútávon az agyamra megy, de sajnos máshol nem tudok pihenni.
Kicsit a hideg idegesít, ugyanis nálunk a lakásban 22 fok van. este apu teljesen leveszi 18 fokban, mert szerinte egészségtelen 20 fokban aludni. Ha fázom, öltözzek fel. Ez is egy kedves hozzáállás. Ma mondott egy elég nagy hülyeséget. Miszerint minden plusz fok 10-15 ezer forinttal megnoveli a fűtésszámlát. Tehát ha én most 22 fokról felvenném a fűtést 24-re, akkor 30ezerrel többet kéne fizetnünk. Nem sűrűn normális, úgy érzem. csak az a baj, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki 3 pulcsiban meg takaróbal jól érzi magát, vagy nem fázik, de más igen. de ezt nem akarja megérteni, mert... Mert nem. arra bezzeg soha nem kér meg, hogy szálljak be a fűtésszámlába. Ebből tudom, hogy nem a pénzről szól ez az egész. DE hát ez így van, és amíg nincs saját lakásom, még el kell viselnem, hogy így basáskodjon felettünk. Az tuti, hogy én másképp csinálom. Nehogy már a fűtésen kelljen spórolnom! Főleg, ha majd gyerekem is lesz egyszer. Nehogy már ne tudjam megadni neki a minimális kényelmet, ami kell egy normális élethez!
Na ennyit az ügyekről és bajokról. Most szabadidőmben, amíg a vizsgaidőszak el nem kezdődik, önszorgalomból újra elővettem a helyesírási szabályzatot, nehogy már a oda nem figyelés miatt elírjak valamit! Ha egy kicsit foglalkozok vele, azzal azt érem el, hogy jobban odafigyelek cikkírásnál, és nem kapkodom el.
És a gitárt is gyakorolnom kell, mert mostanság elhanyagoltam kissé.
Megyek fodrászhoz is, és nemsokára a fogorvoshoz is el kell látogatnom.... Jáj
2008. november 23., vasárnap
Tegnap!
Esik a hó! Vagyis esett. Hihetetlen, hogy szinte egyik napról a másikra itt a tél. Igazi ősz nem is volt, cscak pár napig.
A tegnapi napom este 8 és 11 közötti időszaka marha fárasztó volt. Már tegnap elkezdett esni Békáson, fújt a szél, és hideg volt, mint a fene. Este vége lett az óráimnak, de mivel minden jeges volt a lefagyott hótól, amikor az osztálytársam kocsijából kiszálltam az Árpád hídon, úgy döntöttem, hogy nem fogok gyalogolni. Lementem a Hévvel Batyira, aztán déli, és a vonatról leszálltam a Camponánál, hogy majd a fél órával későbbire szállok vissza ott, és azzal elérem a buszt. Magas sarkú cipőben mégsem nagyon ildomos a fagyott részeken gyalogolni. Vettem kaját, megettem egy műanyag télapó társaságában, és kibattyogtam óvatosan az állomáshoz, de csak nem jött a vonat. Aztán a családom nem éppen nagyon tevékeny és gyorsan reagáló segítségével sem derítettem ki semmit, fél órát vártam a következő vonatra. És azzal is gyalogolnom kellett, mert a buszt már javában lekéstem. Közben olyan ideges lettem, hogy 5 percenként megnéztem a menetrendet, és megállapítottam, hoyg nem én vagyok a hülye, mert a vonat benne van, ráadásul megáll ott is.
Aztán kijöttem az ősök hogy ne gyalogoljak egyedül, még szerencse, ha már rohadt kocsink nincs.
És kiderült, hoyg van az a szar vonat, de a másik vonalra terelték Érd alsó és nem Érd felső felé, mert csinálták a sorompónál a vágányt. De persze utastájékoztatás nincs, és nem én voltam az egyetlen, aki várt a vonatra. Csak gondolom azokért volt, aki kimenjen kocsival. Kezdem nagyon gyűlölni, hogy se normális vonat se busz közlekedés nincs ilyenkor este, és mág gyalogolnm is kell az állomásra, mert más választásom nincs, mert se ismerős, se barát se senki, aki haza tudna hozni.
Úgy döntöttem, ha vért pisilve döglök bele, akkor is felveszek hitelt, és veszek egy használt autót, mert nem tudunk meglenni nélküle. Így is, úgy is beledöglök, de legalább nem hazafelé gyalogolva. Akinek nem kell hazamenet fél órákat gyalogolni a kóborkutyák között az el sem tudja képzelni, hoyg hetente egyszer vagy kétszer ez milyen tortúra. Úgyhogy a jó tanácsokat köszönöm, nem kérem.
A tegnapi napom este 8 és 11 közötti időszaka marha fárasztó volt. Már tegnap elkezdett esni Békáson, fújt a szél, és hideg volt, mint a fene. Este vége lett az óráimnak, de mivel minden jeges volt a lefagyott hótól, amikor az osztálytársam kocsijából kiszálltam az Árpád hídon, úgy döntöttem, hogy nem fogok gyalogolni. Lementem a Hévvel Batyira, aztán déli, és a vonatról leszálltam a Camponánál, hogy majd a fél órával későbbire szállok vissza ott, és azzal elérem a buszt. Magas sarkú cipőben mégsem nagyon ildomos a fagyott részeken gyalogolni. Vettem kaját, megettem egy műanyag télapó társaságában, és kibattyogtam óvatosan az állomáshoz, de csak nem jött a vonat. Aztán a családom nem éppen nagyon tevékeny és gyorsan reagáló segítségével sem derítettem ki semmit, fél órát vártam a következő vonatra. És azzal is gyalogolnom kellett, mert a buszt már javában lekéstem. Közben olyan ideges lettem, hogy 5 percenként megnéztem a menetrendet, és megállapítottam, hoyg nem én vagyok a hülye, mert a vonat benne van, ráadásul megáll ott is.
Aztán kijöttem az ősök hogy ne gyalogoljak egyedül, még szerencse, ha már rohadt kocsink nincs.
És kiderült, hoyg van az a szar vonat, de a másik vonalra terelték Érd alsó és nem Érd felső felé, mert csinálták a sorompónál a vágányt. De persze utastájékoztatás nincs, és nem én voltam az egyetlen, aki várt a vonatra. Csak gondolom azokért volt, aki kimenjen kocsival. Kezdem nagyon gyűlölni, hogy se normális vonat se busz közlekedés nincs ilyenkor este, és mág gyalogolnm is kell az állomásra, mert más választásom nincs, mert se ismerős, se barát se senki, aki haza tudna hozni.
Úgy döntöttem, ha vért pisilve döglök bele, akkor is felveszek hitelt, és veszek egy használt autót, mert nem tudunk meglenni nélküle. Így is, úgy is beledöglök, de legalább nem hazafelé gyalogolva. Akinek nem kell hazamenet fél órákat gyalogolni a kóborkutyák között az el sem tudja képzelni, hoyg hetente egyszer vagy kétszer ez milyen tortúra. Úgyhogy a jó tanácsokat köszönöm, nem kérem.
2008. november 21., péntek
Tech!
Philips Gogear Spark
Cuki, 2 gigás, oled kijelzős cube forma. Nagyon teccik. Egyesíti azt, amit a mobiblu-ban és a momo-ban szeretek. 20 rongy. Bár Philips, és nem bízom ebben a márkában, de ki tudja. Majd ha egyszer sok pénzem lesz! Azért cuki :-)
Cuki, 2 gigás, oled kijelzős cube forma. Nagyon teccik. Egyesíti azt, amit a mobiblu-ban és a momo-ban szeretek. 20 rongy. Bár Philips, és nem bízom ebben a márkában, de ki tudja. Majd ha egyszer sok pénzem lesz! Azért cuki :-)
Nézz!
Nos, ez valami hihetetlen hibrid, nem találok rá szavakat. Aki ilyennel furikázik nyílt utcán, az vagy totál őrül és sok pénze van, vagy hatalmas rajongó, és sok pénze van. Nekem bejön ez a kis édes, de azért megelégszem egy egyszerű Smarttal is. :-)
Batsmart:
Batsmart:
2008. november 20., csütörtök
Idézz!
"Nem hiszem, hogy az embernek morbid önmegfigyeléssel kellene töltenie az életét."
De Niro a Taxisofőrből
De Niro a Taxisofőrből
2008. november 19., szerda
Eheheheheheheeee!
Szemeskávé! :-))))))
Valaki más képe, de essszméletlen, úgyhogy kölcsönvettem. Hehehehehe. :-))))))
Reflexió a Gondolatokra!
Viszont, ha ez az egész egy játék lenne, akkor pont a saját viselkedésemet utálnám a legjobban. Hiszen elrontja a jó kis játékot, mert nem a megfelelő karaktert jácca a szituációban.
Kivéve, ha az a karakter pont az, amit játszania kell. Vagyis, hogy szembeszáll másokkal.
De mivel én írom a saját karakteremet, most úgy döntöttem, szembeszállok magammal, és azt játszom, hogy engem igenis meg lehet változtatni.
Kivéve, ha az a karakter pont az, amit játszania kell. Vagyis, hogy szembeszáll másokkal.
De mivel én írom a saját karakteremet, most úgy döntöttem, szembeszállok magammal, és azt játszom, hogy engem igenis meg lehet változtatni.
Gondolatok!
Azzal a céllal, ha valaki meg akar változtatni, két dolgot ér el.
1.
Nem fog tudni megváltoztatni, mert mindennemű változásra irányuló próbálkozást felismerek, és csírájában elfolytok. Engem ne akarjon senki a saját képére formálni, és ne akarjon magához hasonlóvá tenni. Régi vonás, ezen a téren már nem változom meg.
2.
Meg fog változtatni, mert azzal, hogy valamit tenni szeretne, én a reakciómmal együtt abban a pillanatban más emberré változom.
Két probléma van ezzel. Az első eset azért nem működik, mert a változtatni akarás egy adott célra irányul. Abba én nem megyek bele. A második esetben pedig a változás megtörténik, az n ás a másik ember interakciója miatt. Csak az nem az, amelyet a másik ember szeretett volna. Tehát mindkettőnknek teljesült a vágya, és egyikünknek sem.
Tanuláság:
Mindig tudd, hogy az, amit teszel, milyen módon fog rajtad és a környezeteden változtatni.
Ne akarj soha erőszakkal tenni semmit, az emberek úgyis ellenállnak neki, még ha bele is döglenek.
A változásnak nem lehet ellenállni, legfeljebb lassítani.
1.
Nem fog tudni megváltoztatni, mert mindennemű változásra irányuló próbálkozást felismerek, és csírájában elfolytok. Engem ne akarjon senki a saját képére formálni, és ne akarjon magához hasonlóvá tenni. Régi vonás, ezen a téren már nem változom meg.
2.
Meg fog változtatni, mert azzal, hogy valamit tenni szeretne, én a reakciómmal együtt abban a pillanatban más emberré változom.
Két probléma van ezzel. Az első eset azért nem működik, mert a változtatni akarás egy adott célra irányul. Abba én nem megyek bele. A második esetben pedig a változás megtörténik, az n ás a másik ember interakciója miatt. Csak az nem az, amelyet a másik ember szeretett volna. Tehát mindkettőnknek teljesült a vágya, és egyikünknek sem.
Tanuláság:
Mindig tudd, hogy az, amit teszel, milyen módon fog rajtad és a környezeteden változtatni.
Ne akarj soha erőszakkal tenni semmit, az emberek úgyis ellenállnak neki, még ha bele is döglenek.
A változásnak nem lehet ellenállni, legfeljebb lassítani.
Gondolatok!
Az egész élet a másoknak való megfelelésről szól. Mások mondják meg, hogy mit csináljak, hogyan, meg miért, és ha azokat az igényeket, amelyeket ők támasztanak, én nem elégítem ki, akkor nekik rossz.
Hol vagyok ebben én? Hol van az, amit én akarok egyáltalán, és hol van az, amit csak rám akarnak erőltetni?
Ki mondja, hogy annak van igaza, aki engem leszól? Vagy annak, aki dícsér? Persze utóbbi jól esik, de sem rólam szól. Mint ahogy az előbbi sem.
Megszülettem, bezártak, mert azt hitték így helyes, és az lesz jó nekem. Mondjuk még most is nyögöm néha, hoyg nem tanították meg, hogyan kell a rossz dolgokhoz hozzáállni.
Aztán elkezdtem csinálni dolgokat, mert másoktól azt láttam, ezt így kell. És még mindig ott tartok, hogy másoktól függök.
Mikor leszek végre szabad? Mikor lesz végre az életemnek egyetlen őszinte pillanata?
Mikor lesz az, amikor magamtól, és nem a környezetemtől fogom jól érezni magam?
Most minden, ami van, az kívülről jön befelé. De én a fordítottját akarom megtalálni.
Amikor ilyeneket írok, mindig jönnek az ostoba segítségekkel, meg a jó tanácsokkal meg hogy hogyan kell csinálni, mert nekik is bevált. Ebből is elegem van. Ez is csak róluk szól!
Ha csak egy ember van, aki tényleg elfogadja azt, amit teszek, és tényleg nem értékeli, nem véleményezi, nem csinál semmit, mert tudja, hogy az én vagyok, akkor boldog vagyok, mert ismerhettem egy őszinte embert.
De most még egyetlen embert sem ismerek, aki ne kényszerből élné az életét, és ne várná el ugyanezt másoktól is.
Amikor beszélek, arra vágyom hogy valaki megértsen. Hogy meghallgassa azt, amit mondok, megtiszteljen a figyelmével. Ennyi. Semmi értékelés, semmi tanács, semmi TETT. Csak hogy legyen. ha nem csinál semmit, és nem is akar semmit csinálni, nekem az a legtökéletesebb. mert akkor tudom, hogy nem magát adja, hanem engem fogad el.
Hol vagyok ebben én? Hol van az, amit én akarok egyáltalán, és hol van az, amit csak rám akarnak erőltetni?
Ki mondja, hogy annak van igaza, aki engem leszól? Vagy annak, aki dícsér? Persze utóbbi jól esik, de sem rólam szól. Mint ahogy az előbbi sem.
Megszülettem, bezártak, mert azt hitték így helyes, és az lesz jó nekem. Mondjuk még most is nyögöm néha, hoyg nem tanították meg, hogyan kell a rossz dolgokhoz hozzáállni.
Aztán elkezdtem csinálni dolgokat, mert másoktól azt láttam, ezt így kell. És még mindig ott tartok, hogy másoktól függök.
Mikor leszek végre szabad? Mikor lesz végre az életemnek egyetlen őszinte pillanata?
Mikor lesz az, amikor magamtól, és nem a környezetemtől fogom jól érezni magam?
Most minden, ami van, az kívülről jön befelé. De én a fordítottját akarom megtalálni.
Amikor ilyeneket írok, mindig jönnek az ostoba segítségekkel, meg a jó tanácsokkal meg hogy hogyan kell csinálni, mert nekik is bevált. Ebből is elegem van. Ez is csak róluk szól!
Ha csak egy ember van, aki tényleg elfogadja azt, amit teszek, és tényleg nem értékeli, nem véleményezi, nem csinál semmit, mert tudja, hogy az én vagyok, akkor boldog vagyok, mert ismerhettem egy őszinte embert.
De most még egyetlen embert sem ismerek, aki ne kényszerből élné az életét, és ne várná el ugyanezt másoktól is.
Amikor beszélek, arra vágyom hogy valaki megértsen. Hogy meghallgassa azt, amit mondok, megtiszteljen a figyelmével. Ennyi. Semmi értékelés, semmi tanács, semmi TETT. Csak hogy legyen. ha nem csinál semmit, és nem is akar semmit csinálni, nekem az a legtökéletesebb. mert akkor tudom, hogy nem magát adja, hanem engem fogad el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)