Szakdoga!

Olyan szépet olvastam Léna oldalán. :-) vers, és nagyon találó.
Dr. House-t szerettem volna nézni, de majd máskor, mert most fejeztem be a szakdogát...
( lógó nyelv)
Még nincs teljesen kész, mert holnap konzultáció, és most már nem tudok gondolkodni, és ha holnap jobb ötletem lesz, akkor még át akarom javítani.
Holnap délután konzultáció, péntek reggel megyek beköttetni. Egy napig lesz a kezemben a keménykötésű szakdoga, aztán leadom a titkárságon, és hajrá, kezdek készülni a francia nyelwizsgára...

( néha úgy érzem, nem vagyok normális... :-) )

Hold!

Ennél jobban én sem fogalmazhattam volna meg, hogy mi az, ami egész életemben foglalkoztatott. Nem hittem volna, hogy ilyen hangsúlyos a Hold egyem, de ezek szerint tényleg így van, mert más visszajelzéseket is kaptam, hogy ilyen (is) vagyok.

Itt talátam meg: Nők lapja café Horoszkóp, kivételesen hiteles, asztrológiai magyarázatot írtak.

Hold a Skorpióban

Holdi karmikus feladatod: A függőségi viszonyok felszámolása, az önállóvá válás, és hogy ne kerülj olyan helyzetbe, amikor akár te zsarolhatsz érzelmileg valakit, akár téged zsarolhatnak meg. El kell sajátítanod, hogy az érzelmi biztonság nem másoktól függ, hanem saját magadtól. A legnehezebb feladat az érzelmek kimondása, és a saját érzéseid megosztása azzal, akit szeretsz. Ha elkötelezted magad valaki mellett, akkor ki kell tartanod, és hűségesnek lenni.

Holdi karmikus örökségként kapod: Olyan nagy energiákat kapsz, amivel hegyeket lehet megmozgatni. Képes vagy mások lelkébe bepillantani és a titkaikat kifigyelni. De vigyázz, hogy ne ess az idők folyamán abba a hibába, amikor más titkait erőnek erejével akarod kikutatni, és talán még a mobilját is megnézed, a mailjeit is elolvasod. Szélsőséges érzelmek, hangulati ingadozás, az egyik pillanatban gyűlölsz, aztán imádsz. A két végletet ismered, az arany középutat nem, ezért mindenkinél szenvedélyesebb vagy. Az örök kíváncsi vagy. Téged aztán igazán nem a felszín, hanem a rejtett titkok és tulajdonságok érdekelnek. Ha meg akarsz tudni valamit, akár éveken keresztül kutatsz és ásol. külvilágnak mindenben segítesz, de te sosem kérsz segítséget. Nem azért, mert degradál, hanem mert természetedből fakadóan magad szereted megoldani a gondjaidat. És amíg másokban örömmel vájkálsz és hallgatod meg legmélyebb titkaidat, te sosem beszélsz magadról. ( ez eléggé igaz! :-) )

A holdi karma feloldása: Eltökéltnek kell lenned, ha elhatároztál valamit, akkor azt véghez kell vinned. Ha egy kapcsolatnak lejárt az ideje, akkor azt el kell engedned, nem szabad ragaszkodnod hozzá, mert ez akadályozza a fejlődésed. Amikor a párkapcsolatban megváltoznak az erőviszonyok, akkor érkezik el az ideje, hogy áldozatot hozz, és lemondj valami olyanról, ami nagyon fontos és amit nagyon akartál.

Pozitív holdnapok, amikor a karmikus feladat gyakorolható: Hold a Skorpióban, a Bakban, a Szűzben.

Negatív holdnapok, amikor éppen a karmikus feladat ellen teszel: Hold a Bikában, az Oroszlánban, a Vízöntőben.

Ezt pedig itt találtam:

Hold a Skorpióban

Erős és elragadó. Misztikus kisugárzása távol tartja a riválisait, lenyűgözi barátait és szerelmi partnereit.
- Hogyan érez? Az Ön érzései a legmisztikusabbak és a legintenzívebbek. Szeretne belelátni a többiek lelkébe, de ritkán adja ki magát. Érzelmileg túlfűtött kapcsolatai tiszta érzésekre épülnek.
- Hogyan cselekszik? Mivel fél, hogy mások megszerezhetik a hatalmat ön felett, reakciói önfejű, makacs emberre utalnak. Állandó szexuális és érzelmi visszajelzéseket igényel. Az idegenekkel szemben gyanakvó.
- Mire van szüksége? Elsöprően intenzív és érzelmektől vezérelt szexuális kapcsolatra. Ha erre épp nincs módja, akkor is ki kell fejeznie Hold-oldalát valamilyen szenvedélyben.

Érzelmi természete, hangulatai, érzései és gondoskodó hajlama tisztán látó, gyanakvó, befelé forduló. Fontos számára, hogy átváltoztassa és eltávolítsa a külső álarcokat.

Kapcsolj!

Oh én buta. Hiszen folyton arról beszélek, hogy kapcsolatoktól való függetlenedés, de pontosan mégsem mondom el soha, hogy mit is jelent ez. És eddig nem is voltam tisztában vele. Függetlenedni annyi, mint nem megszüntetni, felszámolnia kapcsolataimat, hanem ellenkezőleg. Kiegészíteni, teljessé tenni azzal, hogy az érzelmeim nincsenek rájuk hatással. Ha simán elmenekülök, és azt mondom, hoyg nekem erre nincs szükségem, akkor azzal nem érek el semmit, és csak hazudok önmagamnak. Hazugság, hogy nincs szükségünk emberi kapcsolatokra. De ha nem azoktól teszem függővé magam, hanem azokat teszem függővé magamtól, akkor sokkal teljesebbek lesznek. és akkor nem kapcsolatfüggő ember leszek, hanem igazi ember kapcsolatokkal. Ez számomra nehéz feladat, de meg kell tanulnom olyan kapcsolatokat elengedni, amelyek a mai formámban már nem tarthatók fenn, és a régieket, amelyekre lehet építeni, újraéleszteni, fejleszteni.

Gondolatok!

Milyen érdekes, hogy amikor egy mély pontra érek, mindig olyan emberektől kapok tanácsot, akik félnek az élettől, és félnek lépni.
Es erreföl még olyan tanácsot is kapok tőlük, amit valójában saját maguknak kéne megvalósítani. De csak akkor lesz majd merszük, ha látják, hogy az, amit tanácsoltak, nálam is beválik. mert akkor igazolva érzik majd azt, hogy nekik is menni fog, és biztosan boldogulnak majd.

Nem kérek tanácsot, mert tudom, mit teszek. Velük ellentétben. Ha meg nem, utólag vállalom a felelősséget, hogy hülyeséget csináltam. Velük ellentétben. Azzal irányítom az életemet, hogy tudatában vagyok a cselekedetemnek.

Az a bökkenő, hogy az ember semmiben nem lehet biztos. Az, aki bizonyosségra vár, az nem élni akar, hanem egy filmben akar szerepelni, amelynek is,eri a forgatókönyvét. Csak ez nem jó játék, és nem vicces. Mert nem tudok úgy hitelesen átélni valamit, hogy tudom, mi fog történi.

Mert az életben pont ez a lényeg. Játszani úgy, hoyg nem tudom, a következő jelenetben mi lesz. Nekem legalábbis. De más helyett nem fogok játszani. mert az nem az én filmem.

Azt akarom, hogy...

Nem is tudom hogy, de ezek most eszembe jutnak, és ha beledöglök, akkor is leírom.
Hogy én hogy, de zsigerből, úgy igazán utálom, hogy nincs egy saját helyem....

De ahelyett, hogy panaszkodok, először leírom, mit akarok kiküszöbölni, és mit szeretnék helyette.
Szóval:
akarok egy saját, külön zugot, ahonnan nem üldöznek el, ahol minden, amit használok az enyém, és nem kell fél órát várni arra, hogy megkapjam a másiktól. Akarok egy olyan helyet, ami nem közös, és nem kell szégyenkezve megkérnem a másikat, hogy üljön már el onnan, mert én is szeretnék egy picit kényelemben ülni. Mert pontosan tudom, hoyg erre a másik megsértődik, és akkor én fogom rosszul érezni magam. Szerencsére az esetek többségében tudom kezelni, de van, hogy én is fáradt vagyok, és akkor nem...

Szeretném, ha fáradt vagyok, akkor olyan helyre mehessek PIHENNI, ahol csend, és nyugalom, és béke van. Ahova elvonulhatok, ha nincs kedvem a másik ember lényegtelen fecsegését hallgatni, ha túl hangos a tv, és a másik nem akarja lehalkítani, csak egy kicsit, mert akkor Ő nem hallja, nem tudja élvezni a zenét.

Szeretnék egy olyan helyet, ahol van kilincs a zérban, és be is lehet zárni az ajtót, és nem kell mindig azon izélnem, még a fürdőszobában is, hogy valaki rámnyit, bejön, mert egyedül érzi magát, kell valami neki a szobából.

Szeretnék egy olyan helyet, ahol egy olyan számítógép van, amihez ha felállok tóle, nem ROHAN oda valaki más, mert éppen valami sürgősnek mondott dolgot akar csinálni, és megint mellette kell állnom legalább egy, ha nem 5 percet, hogy felálljon, és végre én visszaülhessek.

Szeretnék egy olyan szobát vagy házat, ahol úgy rendezkedhetek be, ahogy én akarok, és nem kell hallgatnom, hogy az meg az a bútor, vagy használati eszköz miért nem jó ott, ahova én raktam.

Szeretnék olyan emberekkel együtt lakni, akik nem a saját ízlésüket, akaratukat erőltetik rám, akik elfogadják a döntéseimet, az ízléseimet, és nem kérdőjeleznek meg únos untalan, és nem kérdeznek mindenre rá, hogy ez már megint MINEK?

Tehát összefgolalva:
Szeretnék egy olyan szobát vagy házat, lakást, zugot, teljesen mindegy, ahol van döntési lehetőségem, ahol nem kell magamat kisebbségnek éreznem, ahol akkor és azt csinálhatok amit én akarok, vagy úgy kötök kompromisszumot, hoyg a másik is legalább köt velem hasonló súlyút. Ahol azok a tárgyak, amelyeket használok, az enyémek, és a másik legfeljebb kölcsön veszi. Ahol egyedül lehetek, amikor akarok, oda pakolok, ahova én akarok, és csend, nyugalom, béke van. Ahol békémet hagyják, és csak akkor jön be valaki, ha én akarom.

Ezek nagy dolgok. Higgyétek el. És ez csak azért bánt, mert mindig nekem kell alkalmazkodnom, és néha elegem van belőle.

Én? Maga? Énmagam. Énmaga.

Hogy én milyen hülye vagyok néha. Mindig. Néha mindig. Miért kell nekem mindig mások problémáján görcsölnöm? De szó szerint ám, meg minden.

Miért van az, hogy megismerek x idő alatt egy embert, és amikor már tisztán látom a személyiségét és az őt foglalkozató dolgokat, akkor meg tudom, mit kéne csinálnia.

Hogyan kell megoldani egy problémát? Fordulj hozzám! Ami meg után lesz, az a te felelősséged.
Mintha egy reklámszlogen lenne. :-P

Miért van az, hogy mindig kristálytisztán látom mindenki életét? Persze csak annak, aki egy kicsit közel enged magához. Tudom, mit kéne csinálnia, de ő nem csinálja, pedig ha én tudom, valahol Ő is tudja. Csak vagy gyáva, vagy lusta, vagy nem mer szembenézni vele.
És én meg mit csinálok? Ülök a kádban, vagy olvasok, és azon rágódom, hogy xy miért siránkozik folyton, hanem miért nem tesz már végre valamit, hogy jól is érezze magát a bőrében?

Megoldom helyette a problémát, aztán meg ott van, hogy ezt tulajdonképpen neki kéne csinálnia. És még rágódom, és emésztem is magam miatta. Hát normális vagyok? Miért folytatok gondolatban különböző emberekkel vég nélküli beszélgetéseket, amelyekben megvilágítom, hoyg tegye ezt és ezt és ezt, és akkor jól fogja érezni magát a bőrében? Mondjuk merszem nincs neki elmondani. Mert úgyis tudom, hogy fölháborodik rajta, mert én honnan tudhatnám stb. Csak célozgatok rá, elejtek néha egy mondatot, egy kisebb megjegyzést. De ugye nincsen hatása.

Nincsenek barátaid? Nincs pasid? Nem érzed jól magad a bőrödben? Hát miért nem teszel ellene!!!!!!! Most mondd meg! Vagy ami még jobb, derítsd ki, hogy miért érzed ezt, és tegyél ellene.

Hát miért van az, hogy mindenki csak nyavalyogni meg savanyú, fontoskodó arccal tud járkálni az utcán? Mibe kerül azt mondani, h "jó, elcsesztem, de akarom helyrehozni. Azt akarom, h jó legyen az életem, és tenni is akarok érte"

És egyáltalán miért foglalkozok ilyenekkel. Olyan, mintha már elég régóta kitöltené azegész életemet. Egyes emberekkel sokkal többet foglalkozok, mint azt ők gondolnák. Mégis miért? Hiszen semmi hitelem nincs a szemükben, én nekik senki vagyok, mert én úgysem tudhatom, hát ki hallgatna rám? És miért akarom, hogy hallgassanak rám? Csak az megy, hogy a fülembe nyafognak, hoyg milyen rossz nekik, de maikor megpendítem, hoyg jobb is lehetne, akkor persze meg az ellenkezés.

Miért nem tudom azt mondani, hogy csináljon mindenki azt, amit akar. Nem mások vagyok. Én Én vagyok. Vagy nem? Én nem Én vagyok, hanem más? Más én vagyok?

Úristen tele van a fejem ezzel.


Az a baj ezzel, hogy csak bennem van a hiba.Ha elfogadnám, hogy nem akar mindenki tenni azért, hogy jól érezze magát, akkor minden könnyebb lenne. Élném a kis életemet, közben néha nyugtáznám, hoyg ezt én meg tudnám csinálni. De közben magammal törődnék, és nem mással. A saját problémáimat rövidebb hosszabb időtartam alatt magam is meg tudom oldani. És ha végre tudnám, hoyg elfogadni a másikat úgy igazán milyen, és nem csak a szerelemben, de a való életben is tudnám gyakorolni, akkor már az sem idegesítene, hogy valaki a fülembe nyavalyog, hogy neki milyen szar, de tenni nem akar ellene, akkor...

akkor végre megszűnne a görcs, és tudnék magammal is foglalkozni.

Vagy hogy a fenébe lehet ezt másképp megoldani?

Boldog Húsvétot!

Boldog Húsvétot Mindenkinek!

Gondolatok!

Alapvetően a mester-tanítvány párosítással és kapcsolattal nincs semmi bajom.
Ha valaki abban a hitben él, hogy egyedül, segítség nélkül nem képes tanulni bizonyos dolgokat, akkor a hittel megteremti azt a befalazott tényt, hogy tényleg nem lesz képes. Ekkor, ha nagyon akarja, talál majd egy embert, akit tanítónak, szellemi vezetőnek nevezhet.

Nekem ezzel csak az a problémám, hogy nem érzem úgy, hogy saját magam ne tudnék önállóan tanulni. Mert a hitem az, hogy csak abból tanulhatok, amit ÉN tapasztalok, amit átélek, amit érzek. Mert a kérdés és a válasz is bennem van. A tanító csak abban segíthet, hogy rávezet bizonyos dolgokra, de nem mondhatja meg, hogy mit kell éreznem, átélnem. Mert nem vagyunk egyformák. Tény, hogy az ember, a habitusának megfelelő személyiségű tanítót választ majd magának, de akkor sem tudja Ő megadni azt a választ, amelyet keresek. Legfeljebb segítséget nyújt.

Olvastam nemrég egy könyvet, amelyben a mester és tanítvány kapcsolat hagyományával, fontosságával kapcsolatban írtak le bizonyos dolgokat. Nagyon sírkítottnak éreztem. Mert én úgy gondolom, ami persze nem saját gondolat, hogy nem csak a mestertől lehet tanulni. ha élek, tapasztalok, átélek dolgokat, érzéseket, annak sokkal több haszna van, mintha valakire mankóként támaszkodom. Mert olyan embertől nem fogok tudni elvonatkoztatni, akit istenként tisztelek, és nem lesznek tiszták a tapasztalásaim. Mindig kötni fogom a személyéhez a tapasztalást. És nem lesz meg a sikerélmény édes érzése, hogy egyedül, önállóan fedeztem fel a számomra hasznos tapasztalásokat.

Nem azt mondom, hogy haszontalan, csak nekem nem való. Mert én úgy gondolom, hogy a világ, az élet a legnagyobbmester. Ha az egész környezetemet tekintem annak, sokkal nyíltabban fogokmindent befogadni, mintha ezt csak egy, számomra fontosabb ember szájából hallom.
Ha látok, körbenézek, a világ a mai formájában sokkal több tapasztalatot tud nekem adni.

Mostanában is olyan érdekes tapasztalatokat szereztem. Vannak bizonyos visszatérő, engem foglalkoztató dolgok, amelyeket meg akarok oldani, ezért mindig szétnézek, hátha meg tudom találni rájuk a választ.
Egyik ilyen visszatérő problémám, a másoktól való függés. Sokszor vettem mostanában észre, hogy olyan emberek adnak tanácsot nekem a nem megoldott problémáimra, akik maguk félnek megtenni az élethez, a boldoguláshoz szükséges lépéseket. Tudom, hoyg én is félek sokmindentől, de ez frusztrál, ezért próbálok erőt venni ezen, és nem félni megtenni a lépéseket. Ezek az emberek viszont azt akarják látni, hogy én az Ő tanácsukat követve boldogulja. Mert akkor biztosak lehetnek benne, hogy amit tanácsoltak, beválik, és merhetnek ők is lépni.

Az ő hozzáállásukkal most nem foglalkozom. bennem ott a hiba, hogy nem veszem figyelembe, csak a saját bizonytalanságuk szköze vagyok. Ami nem baj, csak nem kéne komolyan vennem őket. Tudnom kell, hogy amit teszek, amit érzek, ahogyan élek, az helyes. Ne attól tartsak, hogy mások megszólnak. Magamra hallgassak, és a saját erőmből merjek lépni, vagy nem lépni. Vagy ha nem jó, akkor vállaljam a felelősséget érte.

Kezdek azt hiszem a jó úton járni. Addig viszont még egy vagy több fejfájásos, vállgörcsös időszaknak el kell telnie. Sajnos nem vagyok olyan rugalmas, és nem görcsölős, mint amilyen lenni szeretnék. De nesokára az lehetek majd. Ígérem.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Azt a kevés energiámat is, ami volt, eddig a szakdoga írására tartogattam. Hulla vagyok. Ráadásul telihold lesz pénteken. :-(
Ma ilyen hangulatom volt:

Az vígasztal, hogy nemsokára vége!!!!!!!! :-) Aztán már csak a nyelwizsga meg a szakmai+a védés van hátra. De az egyerekjáték lesz, mert produkálni mindig nehezebb valami kézzel foghatót, mint tanulni x mennyiségű anyagot.
Ámen

Csömör!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Most írom a szakdogát, és már kezdek belefulladni a témába. Órákon keresztül gép előtt ülni, és csak nézni a forrásokat, szerkeszteni az oldalakat. Jájj. Ráadásul front is van.

Kezdek kimerülni és elegem vana témából. Sokkal nehezebb leírni, hoyg mit jelent a blog, mint azt hinnétek!!!!!!