Megint!

Megint sztrájk. Valaki bekaphatná már!

Pa Nasz 2!

Nem törlöm ki a pénteki bejegyzést, mert mint olvastam Nórika kommentjében, másnak is megfordulnak ilyen dolgok a fejében.

Nem mondom azt, hogy megbántam, amit akkor írtam, mert bár hasonló az érzés, mégsem ugyanaz. Ez egy globális, kozmikus gondolat. Vagy gondolatok. Valószínűleg magyar sajátosság. Bár híve vagyok az eleve elfogadás dogmájának, vannak azért kivételek. Mert különbség van a között, hogy próbálsz valamit görcsösen elfogadni, holott legbelül tudod, hogy nem megy, mert berzenkedsz ellene, és a között, hogy valamit zsigeri módon érzel, te nem vagy képes rá, de így kell lennie.

Nem hajolhatok meg mindennek. Mert így egyszerűbb másoknak, és néha magamnak is, de csak bajom van belőle. Sokszor gyáva vagyok, nem szállok szembe azzal, ha nekem rossz, nem változtatok a szituáción. Miért? Lustaság, gyávaság, és az egóm által szült lelkifirdalás kiélése. Vagy megszokás. Félelem. Ez mind. Hogy nem látok túl a korlátaimon. Ami nem lenne baj. Mert sokan így élik le az életüket. De én nem ezt választottam, hiszen nem érzem benne jól magam. Ami nem azt jelenti, hogy elítélem ezt a viselkedést, csak én nem tudok MÁR beleolvadni.

Tenni akarok magamért. Még nem tudom hogyan, mert minden téren falakba ütközöm. Amíg rászoktatok embereket arra, hogy én megteszek mindent, és ők viselkedhetnek úgy, ahogy akarnak velem, addig nem lehet egy szavam se. Az érzelmi zsarnokoskodás is egy módja, hogy megismerd a másik ember olya sok arcát. És igazán nem is bánom. Mert ezek a helyzetek mindig arra világítanak rá, hogy megtanuljam érvényesíteni az akaratomat, ha úgy látom jónak.

És persze mindig azt mondtam, hogy érdekelnek az emberek. De most kicsit kevesebb ember érdekel, és jobban vágyom arra, hogy teljesnek érezzem magam, és most inkább magammal foglalkozom. Eddig is azt tettem, csak mások tükrében.

Amíg nem lépek túl a fizikai korlátaimon, addig ez úgyis csak szócséplés lesz. De legalább eggyel több érzelem és helyzet, amit megismerek.

Érzem a csontjaimban, az izmaimban a változást. Talán a tavasz ígérete, vagy a belső változások kívánkoznak ki. Még nem tudom, hogy fog megnyilvánulni, de érzem, vagyis akarom, hogy történjen valami változás.

Keresem az igazit!

Keresem az igazi interjúalanyokat, akik érdemben tudnak infóval szolgálni a szakdogámhoz. Eddig már sok embert megkerestem, még nem válaszoltak vissza. Kettőben bízom még( mindkettő nagyon jó a maga műfajában).


Ha valakinek van kedve, írjon mélt, és elküldöm a kérdéseimet, amikre válaszolhat. kritérium, hogy blogolj te is!

Köszi!

Pa Nasz!

Bocsánat, de panasz napot kell tartanom, mert valahogy le kell engednem a szelepet. Utólag úgyis kitörlöm ezt a bejegyzést, de addig had pihenjen itt, legalább pár napig, mert ha lehiggadtam, és újra olvasom, akkor talán képes leszek tárgyilagosan szemlélni a dolgokat, és találok rá megoldást.

Mert egyes emberekkel szemben én próbálok a problémáimra megoldást találni.

Szóval. Ez az egyik. Nem bírok, hogy a környezetemben folyton csak nyavalyognak az emberek. Megoldani nem akarják, nem képesek a problémájukat, csak panaszkodnak. Annak alapján, amit mondanak, semmi jó nincs az életben. Miért nem képesek a jót is látni az életben? Miért kell mindig a másik embert terhelni a panaszáradattal?

Vagy az érzelmi zsarolás. Megszoktam, hogy bizonyos embereknek megteszek dolgokat. Régen volt ez, mert akkor nem esett nehezemre, és sajnos azért csináltam, hogy szeressenek. Most meg már elvárják, és ők cserébe nem nyújtanak semmit, sokszor meg követelőznek is. És nekem nincs bátorságom felszólalni, kiállni magamért, erősnek lenni, mert félek, hogy ha ezt teszem, akkor megsértődnek. És nem fognak szeretni. Csak ez olyan nonszensz. nehogy már azért szeressen valaki, mert segítőkész vagyok, meg megteszek neki dolgokat, meg meghajlok az akarata előtt, hanem saját magamért. Nem tudom még erre a megoldást.

Nem bírom sokáig a környezetemet. Egyszerűen szomjazom egy értelmes, tartalmomdús társalgásra. Egy olyan igazi BESZÉLGETÉSRE, ahol nem csak a sületlen fecsegések mennek, nem csak a vásárlásról, horoszkópokról szóló eszmecserékből és értelmetlen "poénos acsarkodásokból" áll a beszéd. Másnak nincs ilyenre igénye? Nem értem. Más nem szokott az életébe belegondolni, elemezni, következtetéseket levonni, vagy az érdekes elfoglaltságairól beszélni? Ismétlem érdekes. Másnak nincs igénye erre? vagy én vagyok egyszerűen roszz helyen? Ezt egyre gyakrabban megkérdezem magamtól. És mégis arra jutok, hogy van még itt elintéznivalóm, és van 3 dolog, ami még itt tart engem. Ebben a környezetben. Csak vannak napok, amikor a több rossz nagyobb, és elnyomja a jó dolgokat.

Úgy vágyom rá, hogy olyan emberek társaságában legyek, akiket TÉNYLEG érdekel a mondandóm. Nem csak időkitöltésnek tekintik, nem vágnak bele a szavamba, elfelejtve, hogy én is elkezdtem valamit mondani, és nem mutatnak érdektelenséget, amikor a kultúrális érdeklődésemről beszélek. Arra vágyom, hogy olyan emberekkel legyek, akik motiválnak, akiket tényleg érdekelek, és az is, amit mondok. Kevsé, és ritka az ilyen. Megint kezdődik az elmagányosodásom...

Nem is tudom igazán. Nem szeretem, ha az egóm ilyen módon fel-fel bukkan, acsarkodik, és szítja a feszültséget, de mégisem érzem mindig azt, hogy hiba lenne, ha a figyelemre és arra vágyom, hogy másokat érdekeljek, és azt érezhessem, hogy szívesen vannak velem. vagy arr, hogy érdemben felvidítsak, jót tegyek másokkal. Arra jutottam, hogy nem tudom a környezetemet megváltoztatni. Aki nem akarja, az nem az én kívánságomra fogja jól érezni magát. Nekem kell azon változtatnom, hogy a környezetem ne legyen rám hatással. Csak az a baj, hogy alapvető dogma az életemben, hogy nem szeretem rosszul érezni magam. Mégpadig azért, mert másoknak úgy vagyok leginkább hasznára, és leginkább úgy élvezik a társaságomat, ha én jól vagyok. Csak erre mások nem képesek, vagy még nem jöttek rá, és mivel a többi ember olyan nehezen tesz meg valami jót embertársaiért, ezt is figyelmen kívül hagyják.

Nos tudom, hogy egy vagy két emberen kívül ezt a bejegyzést a kutya se fogja olvasni, mert túl hosszú, bonyolult, és időigényes, de azért jól esett most ezt itt kiadni magamból. :-)

Zenélj!

The Beatles Across the universe (részlet)

Images of broken light which dance before me like a million eyes

That call me on and on across the universe

Gondolatok!

Nem értem néha, hogy hova tűnt az emberekből a szenvedély.

Az önfeledt, vidám, derülátó és felhőtlen dudorászás, éneklés vagy tánc, a mindent elsöprő nevetés.

És most nem olyan emberekről beszélek, akik nem is képesek rá, hanem olyanokról, akikben meg van a képesség, csak elnyomják magukban...

Zenélj!

Sokak szerint csöpögős, pedig pont ez a gyönyörű benne. Olyan emberek érzelmeire is tud hatni, akik nem szeretnék ezt. Ez a film nem tud távolságot tartani. Musical, szerelmes film, és dráma egyben csodás látványvilággal. Szeretem...

Come What May (Nicole Kidman & Ewan McGregor)

Never knew I could feel like this

Like I've never seen the sky before

Want to vanish inside your kiss

Everyday I love you more and more

Listen to my heart, can you hear it sings

Telling me to give you everything

Seasons may change winter to spring

But I love you until the end of time

Come what may, come what may

I will love you until my dying day

Suddenly the world seems such a perfect place

Suddenly it moves with such a perfect grace

Suddenly my life doesn't seem such a waste

It all revolves around you

And there's no mountain too high no river too wide

Sing out this song and I'll be there by your side

Storm clouds may gather and stars may collide

But I love you until the end of time

Come what may, come what may

I will love you until my dying day

Oh come what may, come what may

I will love you

Suddenly the world seems such a perfect place

Come what may, come what may

I will love you until my dying day.

Hód!

Ha fáradt vagy, türelmetlen, feszült, ingerült, rosszul érzed magad a bőrödben...

Ha mindenki idióta a környezetedben, kevésbé kedvesen, türelmesen viselkednek...

Ha azt érzed, hogy minden idegesít, labilis vagy érzelmileg és sebezhetőbb, többet veszekszel másokkal és kevésbé fontos dolgokon is hajba tudtok kapni...

Hát nem mondom, hogy nem érzed jól, és rosszul látod a helyzeted. Csak tudd, hogy az a bolygó a hibás, amelyik a legközelebb esik a földhöz, és amit már évezredek óta tartanak számon, mint az emberi viselkedésre hatással lévő golyóbist. Szóval ha ezek bármelyikét, vagy a kombinációjukat ézed vagy tapasztalod, TUDD! , hogy Ő az oka:

És ez mind azért, mert telihold van. Figyeld mgad ilyenkor. Megéri, mert így elkerülhetsz hülye konfliktusokat. Én érzékenyebb vagyok, amikor telihold van. Máskor átgázolhatnak rajtam, de ilyenkor minden idegesít. A telihold ilyen.

Gondolatok!

Ha kimondok valamit, azt sok töprengés, és fejtörés előzi meg. Végiggondolom, és csak olyat mondok, amit tényleg úgy gondolok. Amit később számon is kérhetnek tőlem. Azt nem mondom, hogy néha nem szállok vitába saját magammal is, de legtöbbször azért amit mondok, tartom hozzá magam.

Valószínűleg ezért magamból indulok ki, és hiszem azt, hogy a kimondott szónak mások szerint is legalább olyan ereje van, mint szerintem.

Szép gondolatok!

Olyan szép, ma kaptam e-mailben:

A nők olyanok, mint az almák. A férfiak közül sokan nem másznak fel a fa tetejére, hogy leszedjék az ott lévőket, mert félnek, hogy leesnek. Inkább választanak egy kevésbé érettet, vagy egy földön heverőt, mondván, ez is jó lesz.

A fa tetején lévő almák azt hiszik, hogy bennük van a hiba. Pedig csak meg kell várniuk türelmesen, amíg lesz egy férfi, aki elég bátor ahhoz, hogy leszakítsa őket.