A két héttel ezelőtti hétvégi tréning felszabadított bennem dolgokat. Jobban mondva egy dolgot, amely nagy hatássla volt rám. Még utána is küzdöttem ellene sokáig, de hamar rájöttem, hoyg semmi értelme.
Gondoltam, belevágok az elgondolások megvalósításába. És azóta jobban érzem magam.
Gyakorlatilag nem változott sok minden, csak bennem. Ugyanúgy fáj a fejem, ha front van, meg van az aszthmám is még kicsit, de dolgozom rajta, hogy teljesen elmúljon. Meg van minden körülöttem, ami eddig is, de bennem valami megváltozott. Kijött, aminek ki kellett jönnie, felszínre került, úszott egy darabog, aztán utána szétoszlott a felszínen. És azóta, amióta mindent, amit eddig elrejtettem magamban, felszínre hoztam, és esélyt adtam a tisztázásra, egy jobb embernek érzem magam. Ugyanúgy gonsozkodom, ha épp egy ilyen gondolat jut eszembe, ha tehetem, hangot adok az érzéseimnek, jó dolgokat teszek vagy dicsérek másokat, kimondom amit gondolok, és élem az életem. A különbség csak az, hoyg most már nem szégyellek semmit, vállalom a sokmindenért a felelősséget, és tudom, hogy ha rossz vagyok az éppen ugyanúgy én vagyok, mint az, amikor jó vagyok. Nem ítélem el saját magam, nem akarok kényszeresen megfelelni, csak épp kiélem és megélem, ami jön.
Ez hatalmas különbség ahhoz képest, ami régen voltam. És szándékosan írtam, hoyg ami, nem pedig aki. Mert ami régen voltam, az egy nagy elváráshalmaz volt. Most már nincsen annyi elvárás, csak az, hogy tudjam, ki vagyok. Mert Én Én vagyok. Egy magabiztos nő, aki mindent megél, ami megszületik benne. Ezt senki nem veheti el tőlem mostmár. Még Én sem.
Az Egy könnycsepp születése átértékelődött. Aki azt a blogot vezette, lezárt egy hosszú korszakot, és most szunnyadó álmából visszatért, mert grafomán énje nem hagyta nyugodni. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
2010. szeptember 10., péntek
2010. augusztus 31., kedd
Változás...
MIt is mondhatnék.
Önmagamnak lenni nem könnyű feladat. De már kezdem nem bánni, ahogy történnek a dolgok. MIntha kinyílna a szemem, és látnám azt, hogy mit teremtek magam körül valójában.
Csak ne lenne bennem akkora ellenállás, hiszen így mást is belevonok a játékaimba, és ez nem tesz jót az embereknek. Legalábbis nem mindenkinek.
Önmagamnak lenni nem könnyű feladat. De már kezdem nem bánni, ahogy történnek a dolgok. MIntha kinyílna a szemem, és látnám azt, hogy mit teremtek magam körül valójában.
Csak ne lenne bennem akkora ellenállás, hiszen így mást is belevonok a játékaimba, és ez nem tesz jót az embereknek. Legalábbis nem mindenkinek.
2010. augusztus 25., szerda
B...!?
Bogi barátnőm fogalmazta meg nagyon frappánsan a mostani érzésemet, amit én most tovább fejlesztettem.
Vannak olyan emberek, akik néha az idegeidre mennek, néha nem bírod elviselni őket és a falra mászol tőlük, mégis mindig van benned valami késztetés hogy újra és újra találkozz velük.
Azt hiszem valami ilyesmi lehet a barátság.
Vannak olyan emberek, akik néha az idegeidre mennek, néha nem bírod elviselni őket és a falra mászol tőlük, mégis mindig van benned valami késztetés hogy újra és újra találkozz velük.
Azt hiszem valami ilyesmi lehet a barátság.
2010. augusztus 22., vasárnap
After the wedding
Jakob Indiában dolgozik, árva gyerekeket tanít önkéntesként egy iskolában. Pénzre van szüksége, hogy ne kelljen bezárni az intézményt, ezért Dániába utazik sok év múltán. Jorgen, a gazdag családos férfi az, aki pénzt adhatna a férfinak. Jakob elmegy Jorgen lányának esküvőjére, és ott régi szerelmével találkozik, aki a milliomos felesége. Az is kiderül, hogy Jorgen lánya valójában Jakobé. a lány meg akarja ismerni apját, nevelt apja viszont eközben a háttérben mozgatja a szálakat, hogy gyógyíthatatlan betegsége tudatában megfelelő támaszt találjon családja számára. Semmi nem a véletlen műve, és ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, a család összes tagjának áldozatot kell hoznia.
Az a csodálatos ebben a filmben, hogy bár a történet igencsak szappanopera jellegű, a dán Susanne Bier mégis szépen és lassan fedi fel a cselekmény igazi hátterét. A mély, sokszor szorongató érzelmeket a színészek hihetetlen tisztasággal és mélységgel jelenítik meg, ezáltal elkerüli a film a giccset vagy a melodrámát. Egy gyönyörű, megrázó családi történetet látunk, ahol az összes karakter valós, hihető és nagyon törékeny.
És a végén persze minden szál rendeződik...
2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 16., hétfő
Az új szerzeményeim
Ez a kép pedig az új mobilomat ábrázolja. Előfizetést csináltattam, és ő lett a nyertes.
Szombaton Eszter barátnőm "megcsinált", és elmentünk fotózni. Nagyon jó képek készültek rólam, majd fel is töltök néhányat. Coming soon...
2010. augusztus 10., kedd
Lel Em Ény!
Lapis lazuli karkötőt áztattam csapvízbe.
Az eleikszír kezdi elmulasztani a torokbajomat.
Hogy nem jutnak ilyenek eszembe előbb. :-) Még jó h van egy szemfüles lakótársa az embernek. :-)
Az eleikszír kezdi elmulasztani a torokbajomat.
Hogy nem jutnak ilyenek eszembe előbb. :-) Még jó h van egy szemfüles lakótársa az embernek. :-)
Legyen Hited!
Sharon Salzberg a Hit című könyvéből:
...felnőttkoromban találtam egy mondatot, amely tökéletesen illet az állapotomra. Barátaimmal egy tengerparti házat béreltünk, ahol háborítatlanul gyakorolhattuk a meditálást. A számomra kijelölt hálószoba íróasztalán találtam egy újságból kivágott képregényt. A történet egyik szereplője, Lucy egy kis fülkében ült, amelyre aztírták nagy betűkkel: A DOKTOR RENDEL. Lucy azt mondta a másik szereplőnek, Charlie Brownnak:
- Tudod, mi a te bajopd, Charlie Brown? Hogy te te vagy.
Charlie Brown erre lesújtva megkérdezte:
- És hogy a csudába lehet ezen segíteni?
Az utolsó képkockában Lucy így felelt:
- Nem hiszem hogy segíteni tudnék, csak felhívtam a figyelmedet a problémára.
...felnőttkoromban találtam egy mondatot, amely tökéletesen illet az állapotomra. Barátaimmal egy tengerparti házat béreltünk, ahol háborítatlanul gyakorolhattuk a meditálást. A számomra kijelölt hálószoba íróasztalán találtam egy újságból kivágott képregényt. A történet egyik szereplője, Lucy egy kis fülkében ült, amelyre aztírták nagy betűkkel: A DOKTOR RENDEL. Lucy azt mondta a másik szereplőnek, Charlie Brownnak:
- Tudod, mi a te bajopd, Charlie Brown? Hogy te te vagy.
Charlie Brown erre lesújtva megkérdezte:
- És hogy a csudába lehet ezen segíteni?
Az utolsó képkockában Lucy így felelt:
- Nem hiszem hogy segíteni tudnék, csak felhívtam a figyelmedet a problémára.
2010. augusztus 9., hétfő
Nézz!
Igen, ma ezt a két filmet néztem meg. Amanda Seyfried nem a kedvencem, de véletlenül ő szerepel mind a két filmben. Az érdekes, h mind a két filmben az idősebb színésznő jót tett Amandának. Julianne Moore és Vanessa Redgrave csodálatosan és lenyűgözően játszanak. Bár utóbbin már látszanak az öregkori parkinson jelei, nagyon remeg szegénynek a keze.
A Letters to Julietben az elején van egy baki. A Chloe-ban pedig az első 20 percben valahol. Szörnyű, hogy ezeket észreveszem :-(
A Levelek Júliának egy kellemes nyári női film, kissé bormámorprovince stílusban. Vicces, de főleg romantikus, végig az olasz tájon. Jó szórakozás mindenképpen.
A Chloe Atom Egoyan nálunk nem bemutatott filmje. Egy családról, de főleg a család nőtagjáról szól, aki elhidegült mind a fiától mind a férjétől. Saját magától szenved a legjobban, olyan negyvenes nő, aki nem képes kimondani, mire vágyik, mit érez. Gyanuja, hogy férje megcsalja egy fiatalabb nővel, arra készteti, hogy belebonyolódjon egy olyan kétes kapcsolatba egy fiatal prostituálttal, amelynek semmiképp nem lehet jó vége.
érdekes, de kissé sekélyes film a klimax előtt/alatt álló nők lelkivilágáról, Atom Egoyan kiváló rendezésében, és nem utolsósorban gyönyörűen fotózott képekkel.
2010. augusztus 5., csütörtök
Neves nap
Megpályáztam egy állást. Nem hívtak be sajnos. De korrektek voltak, mert visszaválaszoltak.
Egy kis kedvtelenséget engedélyezek magamnak. Utána pedig megyek tovább.
A névnap jó is meg rossz is volt.
De ami nagyon jó, hogy pénteken a barátosnéimmal iszogatós pénteket és szombat hajnalt szerveztünk, hogy vasárnap megyek állatkertbe, és hogy előbbre jött a szabim, uh hivatalosan augusztus 9-től szabin leszek. Juppiii!!!! :-)))
Egy kis kedvtelenséget engedélyezek magamnak. Utána pedig megyek tovább.
A névnap jó is meg rossz is volt.
De ami nagyon jó, hogy pénteken a barátosnéimmal iszogatós pénteket és szombat hajnalt szerveztünk, hogy vasárnap megyek állatkertbe, és hogy előbbre jött a szabim, uh hivatalosan augusztus 9-től szabin leszek. Juppiii!!!! :-)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







