Gondolatok!

Ha már ilyen nagy filozófiai okoskodásokba mélyedtem...

Egy ideje előjött az asztmám. Nem érzem, hoyg használna a gyógyszer, és néha az jut eszembe, hogy milyen szemétség, hogy soha nem fogok tudni leszokni róla, elkezdem sajnálni magam, néha pedig csak simán várom, hogy elmúljon, és nem akarok róla tudomást venni. Van olyan is, hogy már előre félek, ha használom a gyógyyszert, hogy vajon meddig fogok levegőt kapni.

És ez nagy hiba, mármint ilyeneken agyalni, most rá is jöttem, hogy miért.

Nos, az egy dolog, hogy ez engem zavar. Már az, hogy időnként, hosszabb, rövidebb ideig, kicist vagy jobban nem kapok levegőt. Csak hogy annyira beleépült a személyiségembe, hogy úgy néz ki, nem fogok tudni tőle megszabadulni.

Azt most felejtsük el, mi ennek a pszichológiai háttere, és csak nézzük meg ezt az én szemszögemből.

Ha magamra gondolok, akkor végiggondolom azt a személyt, akinek ÉN ismerem magamat. Bennem is kialakult egy kép magamról, akárcsak a többi emberben, akik ismernek.

Ha kérnének mások, hogy meséljek magamról, mondjak el olyan jellemzőket, amelyekat fontosnak tartok elmondani, akkor biztos belevenném azt, hogy asztmás vagyok.

Először ezt magamnak mindig azzal magyaráztam, hogy van egy csomó helyzet, aminél fontos tudni, hogy a tüdőkapacitásom nem olyan, mint az egészséges embereké. Aztán rájöttem, hogy nem tudok magamról úgy gondolkodni, mint egy egészséges emberről.

Tehát a kulcsszó az, hogy ÉN HOGYAN GONDOLKODOM MAGAMRÓL.
És a megoldás is az. mert nem az a lényeges, hogy mésok hogy vélekednek rólam, hanem az, hogy én milyennek látom, és ebben az esetben milyennek élem meg magam. H egy beteg emberként gondolok magamra, akkor beteg is leszek, és hiába nyavalygok, hogy le akarok szokni a gyógyszerről, nem fog menni. Mert tudni fogom, hogy mint beteg embernek, szükségem van rá.

Most ott tartok, hogy kivárok. mert kell még idő, hogy rájöjjek, én nem csak egészséges akarok lenni, hanem egészséges is vagyok. Mert nincs az a futás, vagy fizikai teljesítmény, amire ne lennék képes.

Ha az utóbbi időben rájöttem arra, hogy amit akarok, elérhetem, simén azzal, hogy megteremtem a lehetőséget fejben, akkor miért ne tudnám ezt is elérni?
Ellenben ez elég nagy munka, és ha a testem úgy érzi, hoyg nincs jól, akkor engednem kell neki.

Amúgy meg tudom, hoyg egészséges vagyok. :-)

Gondolatok!

Ma, amikor hazafelé igyekeztem, elment mellettem egy férfi, és azt mondta a telefonba, hogy:
"Az élmények nem érnek semmit, ha nem oszthatod meg valakivel."

És eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez mekkora butaság. Mert ugye az, ha csinálsz valamit, vagy vagy valahol, az magában nem élmény. Az teszi az élményt élménnyé élménnyé, amit te tulajdonítasz neki. Olyan különleges érzésekkel ruházod fel, kötsz hozzá, hogy az teszi élménnyé. Tehát TE tested élménnyé. Vagy én, teljesen mindegy.

Na már most ebben az a logikátlan, hogy ha ezt te vagy én teszem élménnyé, akkor ebben hol van a másik ember. Mert a másik az egy más valaki, más érzésekkel, más gondolatokkal. Lehet, hogy ha együtt vagytok valahol, akkor az neked élmény, neki viszont nem. Viszont lehet mindkettőtök számára az, de nem a másik teszi azzá, hanem megint csak te.

És mivel a másik egy MÁS VALAKI, nem is tudod megosztani vele, legfeljebb egy helyen van lehetőségetek átélni egy élményt, de tuti, hogy nem ugyanazt, hiszen nem vagytok egyformák.
( Pl. ha én azt mondom, hogy alma, akkor lehet, hogy fekete háttér előtt egy szép piros alma fog eszembe jutni, neked viszont egy rekesz alma, amit kb. fél órája a piac egyik standján láttál. ebből is látszik, hoyg mások vagyunk)

Ezért nem értem, hogy miért kell az, hogy az élményemhez egy mésik ember asszisztáljon. Az persze nagyon jó, amikor más ember is ugyanúgy jól érzi magáét ott, ahol te is vagy, vagy azzal a dologgal, amivel te is foglalatoskodsz, de ez megint nem róla, hanem rólad szól.

vagy rólam. Mert a másik ember ahhoz kell, hogy Én jól érezzem magam. Elsősorban.

Olvass!

Netezés során felhoztam a tudásom egy kicsit mangák és animék terén. És kaptam egy mangát, a Tarot Cafét, amit apu véletlenül szerezatt. Goth romantik fantasy manga, különleges lényekkel(vámpírok, farkasok, halhatatlanok, tündérek, alkimisták, sárkányok és még sorolhatnám), feminin férfiakkal és sok sok gyönyörű nővel.

Tanulj tinó...!

Tegnap átéltem az első gitár órámat!

Nagyon szuper volt! Jó fej a srác, és amellett, hogy zenész, még okítani is tud. Átvettük a fül utáni hangolást, persze, miközben behangolta a gitáromat. Annak ellenére, hogy teszkós ócsó gitár, azt mondta, hogy gyakorlásra nagyon jó lesz. egyedül a fém húrokat kell rajta kicserélni, mert egyrészt vágják az ujjamat, másrészt meg nem tesznek jót a gitár nyakának.
Meg lettem dicsérve, hogy kezdő létemre jól fogom a gitárpengetőt, és hogy jól fogom le az akkordokat.
Érzem, hogy fog ez menni. :-)




Ma fejeztem be a Számokat. Pelevin egy őrült, nem kétséges. De azért ez nem volt olyan rossz regénye. A Metamor szent könyve nekem zseniális, a P generáció viszont borzasztóan untatott. Az hiszem, most egy időre félreteszem őt. Még úgyis el kell olvasnom a Ionesco regényt, mert még nem végeztem vele.

Közben hobby kreatívoskodom, alszom ezerrel, úgyhogs remélem hétfőre már friss és üde leszek. :-)

Gondolatok!

Leveleztem ma valakivel, és írt nekem érdekes dolgot:

"Elmondhatod, hogy van bankod, nőgyógyászod, fogorvosod, masszőröd, gitártanárod.Szinte irigylésreméltó vagy. :-) "

Tulajdonképpen milyen igaz ez! Itt nyavalygok folyton, pedig ha csak egy kicsit is belegondolok, már most annyi mindent átéltem, és megtapasztaltam, és ez annyira jó! :-) És még mennyi mindent fogok!
Most épp a számítástechnikai tudásomat fejlesztem. Hétvégén meg irkálni és pihenni fogok, és megint csak gépezni, mert most nagyon élvezem, hogy van laptopom.

Meg azért eltelt az év fele, és mennyi mindent elértem már! Eldöntöttem, hogy lesz nyelwizsgám, és lett. Szakvizsga, meg szakdolgozat, meg felvételi, közben megvettem a laptopot.

És azt hiszem, amellett, hogy a birtoklási vágyamat maximálisan kiéltem, valamennyit a szellemi törekvéseimnek is adtam.

Van még azért mit csiszolnom, de valószínű meghalni sem fogok elégedetten. :-)

De most, hogy így belegondolok, tök boldog vagyok, csak sokszor nem veszem észre.

Meg félelmetes is belegondolni, hogy végülis minden teljesült, amit akartam, csak a formája nem volt épp az, amit elgondoltam.

De erről majd egy másik blogban. .-) Mert coming soon!!!!!!!
És majd kicsit később!

Gondolatok!

Ha az ember sokáig vár valamire, akkor egy csomó mindenről lemaradhat. Én ezt úgy oldom meg, hogy miközben várok valamire, beütemezek mást, amit akartam. Elvonva a figyelmemet, nem görcsölök azon, amit várok, és ezáltal hamarabb bekövetkezik, és kevesebb aggódással.

Nem mellesleg, jobban is fogom élvezni.

Sok sok mindenféle!

Volt nálunk grillparty vasárnap. És vagy a kaja, vagy a hidegfront, esetleg a tűző nap, de lehetett minden egyszerre, kihozott belőlem egy csúf kis gyomorhurutot. Mér régebb óta húzódik, de nem volt olyan súlyos.
Hát most diéta, koplalás, önuralom.
Azért írtam, hogy kihozott belőlem, mert a többieknek semmi bajuk nem volt.
Ez bennem volt, és kisebb nagyobb kínok között kiadtam magamból.
Most mindenféle jót nézegetek a neten, közben olvasgatok, csetelgetek. mÉg egy nap betegszabi, és szerdán már megyek dolgozni.
Jó is, rossz is. :-)

Zenélj!

Chopint hallgatok, és imádom!

És nem mellesleg jövő pénteken lesz az első gitárórám. Kell vennem egy kottafüzetet. Vinnem kell diktafont. A gitár már van, a tokot pedig kölcsön kaptam.

És szól a drága zongora, és szól...

Neked!

Amikor azt hittem, ismerlek, akkor olyan határozottnak, kőbe vésett szavúnak, erősnek láttalak. Az voltál, aki mindig tudta, hogy mit csinál, akinek nincsenek kétségei, és volt valami irritáló ebben a bizonyosságban, ami belőled áradt. Nem is sokszor számomra, hanem mások számára. És nem is sokszor ellened irányult, csak a maguk bizonytalanságát látták felvillanni benne.

Aztán amikor tudtam, hogy már tényleg megismertelek, láttam, hogy te is csak ember vagy. Hogy olyan vagy, amilyennek fentebb leírtalak, de sokszor akkor is, amikor elhyott az erőd, és amikor pihenned kéne, még mindig tartod magad. Láttam, te is ember vagy, aki ugyanúgy fájnak, elszomorítanak dolgok, de te még véletlenül sem mutatod ezt ki. Az látja, aki jobban ismer, de a legtöbb embernek csak az a maszk látható, amit nem félsz megmutatni.

Van valami furcsa abban a kettősségben, ahogy az erő és a bizonyosság keveredik az érzékenységgel, kedvességgel.

Nem tudom, ez jó-e vagy rossz, de így vagy valahogy te is tökéletes. És én szeretem ezt a tökéletességet.

Csak ne felejtsd el, hogy sokszor töb energia kell ahhoz, hogy készenlétben tartsd magad, mintha csak simán, védelem nélkül lennél egy kicsit.

Gondolatok!

Miért van az, hogy folyton az az érzésem egyes embereknél, hogy beszélek hozzájuk, és nem értik, amit mondok. Mintha elbeszélnénk egymás feje felett. Én értem, hogy mit mond, viszont ő csak a saját szűrőjén keresztül tudja értelmezni, amit én mondok, ezáltal valahogy kisiklik minden mondat, ami elhagyja a számat.

Vajon velem is van így? Ezért olyan értelmetlen a beszéd?

És miért érzem mégis mással azt, hogy szavakból is, de van, hogy szavak nélkül is megértjük egymást, és pontosan tudom/tudja az ő/én rezdülésinek/imnek jelentéstartalmát. és még reagál is rájuk.

És ha vannak emberek, akik TÉNYLEG nem értik, amit mondok, akkor vajon miért vannak mellettem. Mert akkor mi az értelme egyáltalán.

Jó, igazából nem kéne ennek értelmet keresni. Maga a lét is olyan, hogy nem nagyon lehet benne értelmet találni. Csak a rossz szokás, mert én olyan értelmet kereső ember lennék, aki néha, ha fáradt, vagy gondjai vannak, vagy mérges, vagy szomorú, akkor kétségbe esik, ha nem talál valami értelmeset az életben. A kezdeti vagy folytatódó széthullások ellenpontjaként valami kicsiny kis összefognivalót.

Mint amikor a finoman hullámzó tengerben állok egy hálóval. Az is olyan, hogy értelmet keresek a vízben...

Ami nem változtat semmit azon, hogy mások nem értik, amit mondok. Ennek csak az lehet a megoldása, ha más módszert választok arra, hogy amásik bizonyosan megértsen. Ha egyáltalán akarom, hogy megértsen...